Panyolán van idő
Szilva, Laci bácsi, lapcsánka, pálinka, zene, ételek, megint pálinka – ez a Panyolafeszt.
Panyoláról mindenkinek eszébe jut a szilva, kinek lekvár, kinek pálinka alakjában. Ebben a faluban szerencsére dzsungelgyümölcsösökben terem egy különleges fajta, így mind a kettőből akad a tisztességes háztartások kamráiban. Panyolán azonban van valami más is. Olyan, ami nekünk nincs. Pedig kellene, de nagyon. Akarjuk, de hiába. Hajszoljuk, de annál nehezebben érjük el.
Panyolán ugyanis van idő. Mindenre. Nem állt meg, csak sokkal barátságosabban folyik. Mint a Szamos, amin a kézi hajtású komp átvisz. A másik oldal mintha egy másik világ lenne – és az is. Szilvafákkal, nyugalommal, igazi vendégszeretettel, falusi békével, érintetlen tájakkal, és évente egyszer egy különleges fesztivállal, melyben idén főszerepet kapott a gasztronómia. Röviden: lesz lapcsánka, pálinka, Kerekes Band, kijelölt stresszmentes zóna – itt térerő és wifi nem lesz. És lesz Laci bácsi, kötött tészta, Folkerroll, stelázsi, pálinka, lakodalmas sütemények, sparhelt, Ica néni, káposztás paszuly, pálinkafőzde, parasztbicikli svájcisapkával a nyergére húzva, hímzett falvédő, templomtúra, kenuzás, pálinka, bringatúra, és pulyakuckó gyerekprogramokkal (ehhez nincs pálinka). Aztán lesz még Berti bácsi, pecázás, gumicsizma, pálinka, házi libazsíros kenyér lila hagymával, Irénke néni, szatmári töltött káposzta, szalma-jumping, szilvalekvár, újra csak pálinka, kemencés lángos, világi elegáns gálaebéd a szilvaligetben, ehhez persze pálinkák, egyenesen a trezorból.
A gasztronómiai alapokat a helyi nyugdíjasok vérprofi főzőcsapata szolgáltatja. Sokan vannak, sokfélét főznek, hihetetlen munkatempóban és megosztásban. Feri bácsi idén is lereszel kamikaze üzemmódban a helyszínen vagy egy mázsa krumplit lapcsánkának, Laci bácsi pedig Jenővel ropogósra süti a traktortárcsán. A csinos nők pirultabb darabokat fognak kapni, hogy tovább álldogáljanak az egyébként is kígyózó sorban előttük. Nincs fesztiválgagyi, fesztiválgyros, kürtős kalács és jégkása, csak helyi ízek. Vagy nem annyira helyiek, de szigorúan helyi alapanyagok, melyeket 50 km-es körből szükséges beszerezni. Szigorúan hangzik, pedig még túlzónak is tűnhet, ugyanis a legtöbb alapanyag egyszerűen a kertekben terem vagy az udvarból származik. A házi itt nem feladat, hanem adottság, az ételek pedig annyira lokálisak, hogy soknak a neve sem ismerős. A plebejus hangzású káposztás paszuly füstölt hússal gazdagított káposztás babevest jelent, a töltött káposzta erdélyi módon készül errefelé, a lapótyához ciberéből főzött bio szilvalekvár dukál, a gusztusos málékásás töltike pedig tormalevélbe csavarva az igazi. Az itteni ízekkel az a helyzet, hogy pont olyanok, amilyeneknek látszanak. Jók. Nincs csavar, nincs tuning, photoshop, szinezék, ételsztájling és e-betűs adalékok. Jóízű hozzávalók, az igény, hogy a legjavukat kínálják és idő. Az van. Az említett, cukormentes szilvalekvárt legalább egy napon és egy éjszakán keresztül kavargatják folyamatosan, hogy ne essen le a kanálról. A kötött tésztát a szemünk láttára gyúrják és csomózgatják végtelen türelemmel. Slow food és slow life, a legjobb értelemben, üdítő színfoltként az uniformizálódó fesztiváldzsungelben.
Gondoltak a panyolaiak azokra a “finnyás, pesti népekre”, akik vega vagy vegán ételeket esznek csak – nekik a Vegafutár csapata főzi kondérban az indiait. Fűszeres Eszter helyi alapanyagokra hangolva ereszti szabadjára fantáziáját, az egyik legismertebb szatmári étel, a kötött leves hagymás-fűszeres házi tésztájából és helyi alapanyagokból főz valamit, amit még soha nem kóstoltuk. A vérbeli hedonisták mindenképp jelentkezzenek be a szombati outdoor gálaebédre, amihez a szilvaligetben terítenek. Az ételek is ígéretesek lesznek, de az italokról külön szükséges szólni - a pálinkatrezor legféltettebb, elérhetetlen darabjaiból kóstolhatnak, melyek nem kaphatók és egyáltalán nem is léteznek ezen a helyen kívül máshol. Igazán kedves a “Vasárnapi ebéd” program. Helyi családdal, ünnepi abroszos asztalnál lehet megkóstolni azokat az egyébként egyszerű, de csupa szív kajákat, melyek nem simán ennivalók, hanem famíliákat összetartó, közösségeket összeragasztó mágnesek. Mert olyan hangulata van, hogy még. És minden, itt elköltött forint jó helyre megy, vagyis helyben marad. Kicsordul a könny, ugyi? Nincs itt semmi túlzás, semmi pucc, csak a szilva, a pálinka és a panyolaiak: az életük, a folyóik, az ételeik, a szénaboglyák, a gólyák, a harmónia és az időtlenség.
Panyolán, ahol egyáltalán nem szokás zárni az ajtókat, nyitva lesz a pálinkafőzde, ahová vezetett pálinkakóstoló túrák indulnak. Kenuzni három folyón is lehet, mi a szupervadregényes Öreg-Túrt ajánljuk. Nehezen értjük, hogy sikerül a rendezvénynek évek óta tudatosan és tökéletesen elkerülni a haknizó, kiöregedett rocksztárokra épített tévelygést, mert a program ízléses, a hangulat üdítően friss és fiatalos, fúziós az étel, a zene, estére pedig – miután elfogyott a mázsa krumpli – Laci bácsi és Jenő együtt lazul a budai polgárral. Ezért a végtelenség-érzésért és érintetlenségért sokan a világot beutazzák, pedig itt van – és a miénk. Panyolán egész évben, de ilyenkor egy csomagban, kézzelfoghatóan jelen van.
Szerző: Méhész Zsuzsa
Fotó: www.panyola.hu
Forrás: www.4cent.hu
