Uniós pálinkacirkusz – avagy öntsünk tiszta pálinkát a pohárba
A 92/83/EGK irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket az etilalkohol háztartási előállításáról! Az Uniós irányelvek elsősorban a bérfőzdében előállított adómentes pálinkát kifogásolják. Nézzük a tényeket, azaz a keresetlevelet, annak tartalmát, a hivatkozásokat, a felperes érvelését.
2013. március 11-én benyújtott kereset - Európai Bizottság kontra Magyarország
(C-115/13. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: magyar
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: C. Barslev és Sipos A., meghatalmazottak)
Alperes: Magyarország
Kereseti kérelmek
A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
1. Állapítsa meg, hogy Magyarország azáltal, hogy olyan szabályozást fogadott el és tart fenn, amely szerint a nemzeti szabályozásában meghatározott körülmények között 0 forint jövedékiadó-mértéket határoz meg az etilalkoholnak a szeszfőzdék által a bérfőzető részére történő előállítására,
2. valamint jövedékiadó-mentességben részesíti az etilalkoholnak a magánszemélyek általi előállítását, nem teljesítette a 92/83/EGK2 tanácsi irányelv - ezen irányelv 22. cikkének (7) bekezdésével és a 92/84/EGK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett - 19-21. cikke alapján fennálló kötelezettségeit.
3. Kötelezze Magyarországot a költségek viselésére.
92/83/EGK2 tanácsi irányelv 22. cikk 7-es bekezdés:
Szlovákia és Magyarország az etilalkoholra vonatkozó normál nemzeti jövedékiadó-kulcs 50 %-nál nem alacsonyabb kedvezményes jövedékiadó-kulcsot alkalmazhat a gyümölcstermesztő háztartások által átadott gyümölcsből éves szinten tíz hektoliternél több etilalkoholt előállító, a gyümölcstermesztők rendelkezésére álló szeszfőzdében előállított etilalkoholra. A kedvezményes adókulcs évenként és előállíttató gyümölcstermesztő háztartásonként nem haladhatja meg az 50 liter, kizárólag személyes fogyasztásra szánt gyümölcsszeszt. Ezt a megállapodást a Bizottság 2015-ben felülvizsgálja és a lehetséges módosításokról jelentést nyújt be a Tanácsnak.
92/84/EGK irányelv 3. cikkének (1) bekezdés:
1993. január 1-jétől az alkohol és a 4., 5. és 6. cikkben felsoroltaktól eltérő italokban lévő alkohol minimum jövedékiadó-mértéke 550 ECU, a tiszta alkohol egy hektoliterére.
Mindazonáltal azon tagállamok, amelyek az alkoholra és alkoholtartalmú italokra alkalmaznak a 1000 ECU-t meg nem haladó mértékű adót tiszta alkohol egy hektoliterére, nem csökkenthetik nemzeti adójuk mértékét. Ezen felül azon tagállamok, amelyek a nevezett termékekre 1000 ECU-t meghaladó mértékű adót alkalmaznak a tiszta alkoholra számítva, nem csökkenthetik nemzeti adójuk mértékét 1000 ECU alá.
19-21 cikk:
19. cikk
(1) A tagállamok az ezen irányelvnek megfelelő jövedéki adót vetik ki az etilalkoholra.
(2) A tagállamok adómértékeiket a 92/84/EGK irányelvnek megfelelően határozzák meg.
20. cikk
Ezen irányelv alkalmazásában „etilalkohol”:
– az összes olyan termék, amelynek tényleges alkoholtartalma meghaladja az 1,2 térfogatszázalékot, és a 2207 és 2208 KN-kód alá tartozik, még akkor is, ha azok a termékek egy másik KN-fejezet alá tartozó termék részét képezik,
– a 2204, 2205 és 2206 KN-kód olyan termékei, amelyek tényleges alkoholtartalma meghaladja a 22 térfogatszázalékot,
– szeszesitalokat oldott vagy oldatlan állapotban tartalmazó termékek.
Az adó meghatározása
21. cikk
Az etilalkoholra vonatkozó jövedéki adót a 20 C° hőmérsékletű tiszta alkohol egy hektoliterére rögzítik, és a tiszta alkohol hektoliterének száma alapján számítják ki. A 22. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, a tagállamok az etilalkohol adójának hatálya alá tartozó valamennyi termékre azonos jövedékiadó-mértéket vetnek ki.
A felperes érvelése:
Az alkohol és az alkohol tartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló 92/83/EGK tanácsi irányelv 19. cikke alapján Magyarország köteles az irányelvnek - különösen annak 21. cikkének megfelelő - mértékű jövedéki adót kivetnie a párlatokra és ezzel összhangban álló nemzeti szabályozást fenntartania, míg az irányelv 22. cikke olyan esetekről rendelkezik, amelyekben a tagállamok az általános nemzeti adómértékhez képest kedvezményes jövedékiadó-mértéket állapíthatnak meg.
A magyar jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 64.§ (3) bekezdése értelmében a szeszfőzdében bérfőzés keretében, a bérfőzető alapanyagából előállított párlat adója egy bérfőzető részére évente legfeljebb 50 liter mennyiségig 0 forint. Azonban az irányelv a normál nemzeti jövedékiadó-kulcs 50 százalékánál nagyobb mértékű kedvezményt nem tesz lehetővé.
Továbbá ugyanezen nemzeti törvény alapján évente legfeljebb 50 liter etilalkohol-párlat magánfőző általi előállítása mentes a jövedéki adó alól. A 92/83/EGK irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket az etilalkohol háztartási előállításának adómentességére vonatkozóan, ezért a Bizottság álláspontja szerint az adómentesség nemzeti szintű bevezetésére - az irányelv rendelkezéseinek megsértése nélkül - nincs lehetőség. Amennyiben ezt az uniós jogalkotó lehetővé kívánta volna tenni, akkor az erre vonatkozó rendelkezés az irányelvben kifejezetten rögzítésre került volna. Az irányelv - meghatározott feltételek mellett - csak sör, bor, illetve egyéb csendes és habzó erjesztett italok magánszemélyek általi előállítása esetén tesz lehetővé jövedékiadó-mentesség alkalmazását.
Megjegyzésünk:
A felperes érvelése egyrészt nem áll meg azzal, hogy ha valamiről nincs rendelkezés, akkor arra nincs lehetőség. Másrészt ellentmondás, ugyanis szomszédjaink (Ausztria, Németország) is élnek a háztartási etilalkohol adómentes előállításával.
