A pálinka érték, az életünk része
Barabás Attilával öröm a találkozás, a vezérigazgatónak mindig akad néhány jó híre a Győri Likőrgyár háza tájáról. A legfrissebb az, hogy a cég zászlós termékeit előállító Pannonhalmi Pálinkárium birspálinkája elnyerte a Kárpát-medence legjobbja címet. A keceli megmérettetés abszolút győztese egy rozé törkölyből készült csapattárssal az oldalán a szakminisztérium idei minősítő versenyén is remekelt, mindketten helyet kaptak az ország kiváló pálinkáit népszerűsítő évkönyvben.
S végül még egy győzelem az idei lajstromból, a vezérigazgató Győr őszi pálinkafesztiváljának díjátadó ünnepsége után, a város pálinkájának gazdájaként nyilatkozott lapunknak. Azt mondta, az ágyas körte titka az alapanyag, a környékbeli gyümölcsösökben termő vilmoskörte, amely helyben aszalva az ágyat is adja. Főzés után három hónapig érik rajta a pálinka.
A kőszegi születésű Barabás Attila mosonmagyaróvári egyetemistaként kötött barátságot Győrrel, ahol a menyasszonya dolgozott. A pedagógus hölgy, aki ma már feleség és két gyermek édesanyja, szintén vasi származású, a pár mégis Győrben képzelt magának jövőt. Tetszett nekik a város, Attilának leginkább a horgászatra csábító vizek, a Kőszeget idéző műemlékek és a Budai úti szeszgyár, amely akkoriban, a nyolcvanas évek végén stabil vállalat volt két nagy üzletággal. A szeszesitalt gyártó ág ma önállóan, Győri Likőrgyár Zrt. néven működik, tavaly ötmilliárd forint árbevételt ért el száz munkatárssal, hatszáz termékkel. Az egykori pályakezdő agrármérnök, a mai vezérigazgató a pálinka elkötelezett híve, az ezredforduló óta dolgozik a hazai gyümölcsből, hazai technológiával készülő nemzeti ital presztízsének helyreállításán, piacának bővítésén.
Győrt ezer éve kötik erős szálak a pannonhalmi borvidékhez, amelynek szőlősei a régi, írásos dokumentumok szerint a bor mellett pálinkával is szolgálták a polgárokat, egykor még a révfalui főzde is sokorói törkölyt használt alapanyagnak. Azt mondja Barabás Attila, öröm látni, hogy ma is élő ez a kapcsolat, évről évre a kiváló pannonhalmi borok és pálinkák közül kerülnek ki a város reprezentációs italai. A pálinka érték, műfajában a legrégibb kincse, megunhatatlan, sokarcú barátja a magyar embernek. Ihatjuk étvágycsinálóként, gondosan válogatva a menüsor fogásaihoz, használhatjuk fűszerként permetezve, pácok, mártások alapanyagaként, étkezés után emésztést elősegítő gyógyitalként, forró nyári napokon üdítő koktélként. S persze ihatjuk csak úgy, örömünkben és bánatunkban, magányunkban és a társaság kedvéért.
Azt már a rend kedvéért tegyük hozzá, hogy a pálinka fogyasztásának szabályai vannak, először is a mérték, másodszor meg az alkalomhoz igazodás a fajták tekintetében. A pálinka gyűjtőfogalom, amely a könnyed, légies szamócától a konyakszerű, érlelt párlatokig rengeteg illatot, ízt, erőt takar. Barabás Attila előételekhez málnát, halakhoz birset, szárnyasokhoz barackot, vörös vadhúsokhoz szilvát, desszertekhez ágyas törkölyt ajánl, s a maga részéről besztercei szilvapálinkával fűszerezve szereti a Márton-napi sült libacombot. A legújabb kedvenc már az adventet idézi, a vezérigazgató Magyarország első sűrű, vaníliás-rumos gesztenyepálinkájának sztárszerepet szán a város karácsonyi vásárának forgalmas színpadán.
A város
„Minél többet járom az országot, annál inkább látom, hogy Győrben élni rendkívüli adottság. A város hihetetlen ütemben fejlődik, értékei a kultúra, az építészet, a közélet, a gazdaság, az élet minden területén egyre szembetűnőbbek. Számtalan értékünk van, amit lelkes és tehetséges emberek közvetítenek.”
A pálinka
„ Az ezredfordulón fogalmaztuk meg néhányan a szakmában azt a célt, hogy a pálinka legyen egy nemzeti ital, emeljük az úri szalonok színvonalára, erősítse az ország pozitív arculatát. Ennek a folyamatnak az első jelentős lépése volt 2002-ben a Magyar Szeszipari Szövetség kezdeményezésére született rendelet, amely kimondta: pálinka az, amit száz százalékban magyar gyümölcsből készítettek, Magyarországon cefréztek, itt párolták le, érlelték és palackozták. Sokan ekkor szembesültek azzal, hogy az üzletek polcain lévő üvegek többségében bizony nem pálinka van, csak hidegúti eljárással készített szeszes ital.”
Szerző: Gaál József
Fotó: Marcali Gábor
Forrás: www.gyorplusz.hu
