Ó, az a sok jó pálinka!
Az ősz, a tél régóta a pálinkafőzés ideje is Magyarországon. Ezzel az ősi tevékenységgel – mivel teljesen természetes, köznapi dolog – nem is foglalkozott a Magyar Világhíradó. De ha már pálinka, találtunk egy tudósítást az amerikai szesztilalomról, amely 1932 novemberében ment le a magyar mozikban.
A magyar pálinka úgy készül, hogy jól lezárható hordókba, edényekbe tesszük az összegyűjtött, megtisztított és ledarált nyári gyümölcsöket (cefrézés), és várunk. Tehetjük azt, hogy fajta szerint különválogatjuk az alapanyagot, de vannak, akik nem bíbelődnek ezzel, hanem összedarálnak minden gyümölcsnek nevezhetőt, mert sürgős nekik az eredmény. A gyümölcsök cukortartalma által indukált kémiai folyamatot nem írnám le, lényeg az, hogy a forrás után a cefrével már meg is célozhatjuk a legközelebbi szeszfőzdét, vagy 50 literig magunk is alágyújthatunk a viszonylag drágán beszerezhető főzőnek. A legismertebb alapanyagok a szilva, a barack, a körte és a törköly. Az alma, amely a legtöbb vidéken hozzáadott cukrot igényel, már nem annyira népszerű, viszont egyre jobban terjedő divat, hogy a szőlőből nem bor készül, hanem megy az egész pálinkának.
Más volt a helyzet a múlt század elején az Egyesült Államokban, ahol a természeti adottságok, és az Óvilágból hozott hagyományokból adódóan leginkább gabonából, az őshonos kukoricából, vagy árpából, rozsból és búzából készítették pálinkájukat, a whiskeyt. Amit nagy előszeretettel fogyasztottak is, az 1869-ben alapított Szesztilalom Pártja, no és a józan életet élő feleségek legnagyobb keserűségére. Ezek az erők, és a különféle felekezetek is igencsak örvendeztek, mikor 1919 őszén a kongresszus és a szenátus döntésére, Wilson elnök vétójával szemben betiltották a 0,5 százaléknál magasabb szesztartalmú italok fogyasztását, előállítását, behozatalát és kereskedelmét. A háttérben amúgy az első világháborút találjuk, amikor a gabonára inkább szilárd táplálékként volt szükség, és az sem lehetett mellékes, hogy az USÁ-ban szeszfőzéssel akkoriban leginkább a német telepesek foglalkoztak.
Szóval, ott volt ez a sokszor megfilmesített szesztilalom, amit az első perctől kijátszottak, és aminek a küzdelembe beleölt sok-sok dollárral szemben igazából csak egy hozadéka volt: a jobb családoknál máig is divatos koktélozás. Ami mindig is álcázásul szolgált, hiszen hiába a mindenféle gyümölcsdarabok, a lényeg mégis az alkohol szervezetbe való bevitele volt, de erről F. Scott Fitzgerard és Hemingway is sokat értekezett írásaiban. A német Ufatonwoche által Magyarországra került, a szesztilalom utolsó hónapjairól szóló kaliforniai tudósításban egy rajtaütést láthatunk, ami nagyon hasonlít a némafilmek lövöldözős jeleneteire. Mindenki lő, amerre lát és hatalmas a füst, aztán a gaz csempészek gyorsan megadják magukat és a törvény emberei belefognak a zsákmány megsemmisítésébe.
A látvány magáért beszél, sokan sírva is fakadhattak akkoriban rajta.
A kisfilm részlet itt tekinthető meg!
PL
Forrás: www.mandarchiv.hu
