Külpiacokon az agárdi pálinka
A válság miatt jelentősen szűkült a pálinka hazai felvevőpiaca, a párlatok liberalizációjáról szóló törvény pedig háttérbe szorította a kereskedelmi főzdéket – mondta Vértes Tibor a Napi Gazdaságnak. Az Agárdi Pálinkafőzde ügyvezetője szerint a magyar pálinka nemzetközi szinten is megállja a helyét, ezért a hazai piacon kieső keresletet pótolhatja a külföldi értékesítés.
− Hogyan indult útjára az Agárdi Pálinka manufaktúra?
− Több mint tíz éve, 2001-ben alapítottuk a pálinkafőzdét. Az ötlet zöldmezős beruházásként valósult meg mintegy 100 millió forintos költségvetésből, de mostanra már 400 millió forintot fektettünk a társaságba. Ezek jelentős része saját forrás, de banki finanszírozást is igénybe vettünk, és érkezett állami támogatás is, igaz, ez utóbbi nem jelentős. Az indulást követően infrastruktúra kialakítására 10 millió, majd később ingatlanbővítésre 15 millió forint pályázati pénzt nyertünk el.
− Miért éppen Agárdra vitték a vállalkozást?
− A döntés mögött két ok húzódik, egyrészt a település körül közel ezer hektár gyümölcstermő terület fekszik, ami a nagy alapanyag-igényű tevékenységhez kifejezetten kedvező, másrészt Budapest közelsége is komoly előnyt jelent, ami a termékek értékesítésében játszik fontos szerepet.
− A fővárosban kapósabb a pálinka?
− Inkább a fizetőképes kereslet koncentráltabb. A mi termékeink más kereskedelmi főzdék párlataihoz képest drágábbak, hiszen az agárdi pálinka minősége elvitathatatlan. A prémium kategória előállítása extra költségekkel jár, ez pedig az árszabásban is meglátszik.
− Hogyan sikerült a piacra lépés?
− Az induláskor csak évi ötezer palackot értékesítettünk, de a fejlesztéseknek köszönhetően négy év alatt elértük jelenlegi kapacitásunkat, ami már 90 ezer palack körül van. A terméket jól fogadták a fogyasztók, igaz eleinte nehéz volt elfogadtatni, hogy a minőséget meg kell fizetni. A Magyarországon forgalmazott pálinkák minősége komoly kívánnivalót hagyott maga után, a dömpingáron elérhető termékek miatt pedig időbe tellett, mire a vásárlók is elfogadták, hogy prémium terméket nem lehet azonos áron kínálni a kommersz italokkal.
− Mennyire ismert idehaza a márka?
− A márka népszerűsége folyamatosan emelkedik, a fogyasztók visszaigazolták, hogy van igény a minőségre és az egyedi ízvilágra. Azt is látni kell ugyanakkor, hogy míg az ezredfordulót követően mindössze húsz kereskedelmi kifőzde működött az országban, számuk mára a 120-at is elérte, tehát igen jelentős a konkurencia. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás után megjelent pályázatoknak köszönhetően sokan fogtak pálinkafőzde építésébe, még akkor is, ha esetleg piaci alapon nem feltétlenül volt magabiztos az üzleti terv. A gazdasági válság hozott némi tisztulást, a piac ugyanis visszaesett; korábban nekünk is volt olyan évünk, amikor 120 ezer palackot adtunk el.
− A termékportfólió mennyiben követi a fogyasztói elvárásokat?
− A kísérletezés nagyon fontos, nálunk is előfordult már, hogy olyan párlatot készítettünk, amely idehaza nem nyerte el a fogyasztók tetszését. Erre jó példa a barkócaberkenye-pálinka, amelyet az osztrákoknál aranyárban mérnek, itthon viszont senki sem itta. Ilyenkor természetesen felülírjuk az előzetes gyártási terveket.
− Több évtizede dolgozik a pálinkaiparban. Ezen időszak alatt merre változott a vonatkozó szabályozási háttér?
− Az ezredforduló óta két kardinális módosítás történt a pálinkaforgalmazás területén: az egyik egy 2002-es rendelet, amely azt rögzítette, hogy a jövőben milyen készítmény minősül pálinkának és ezt miként szabad feltüntetni a csomagoláson. Ez az intézkedés alapvetően hasznos volt, hiszen ennek nyomán észrevehetően tisztult a hazai piac. A másik kezdeményezés a 2010-es pálinkaliberalizáció, amely bizonyos mennyiség alatt adómentessé tette a magán-, illetve a bérfőzést. Ennek negatív hatása a kereskedelmi főzdéken csapódott le, hiszen az otthoni párlás ingyenessége az ő piacaikat szűkítette.
− Lehet ez utóbbit számszerűsíteni?
− A piacok átrendeződésének mértékéről különböző becslések készültek, az viszont biztos, hogy míg bérfőzésben tavaly 16 millió liter 50 százalékos alkoholtartalmú párlatot állítottak elő, a kereskedelmi főzdékben ugyanebből csupán 1,5 millió litert. Ilyen jelentős eltérést korábban nem lehetett tapasztalni, ráadásul a magánfőzésben készített pálinka mennyiségéről semmiféle statisztika nem érhető el.
Fontos a minőség
A hazai minőségi pálinkák rendkívül sokat fejlődtek az utóbbi években, a magyar főzdék termékei semmivel sincsenek lemaradva a külföldi produktumoktól. Ezzel párhuzamosan az alacsony színvonalat képviselő főzdék is megjelentek, ők csupán a törvényi előírásokra ügyelnek a párlat elkészítésekor, minőségi szempontokra már nem. Ezek kiszűréséhez tudatos fogyasztókra van szükség.
− Ezen talán enyhít, hogy jövőre ezt a tevékenységet is regisztrációhoz kötik.
− Minden bizonnyal, csakhogy továbbra is kedvezményes adómértéket élvez majd, és mivel a bérfőzésre januártól a mindenkori jövedéki adó felét kivetik, a háztáji pálinkakészítés az eddiginél is jobban felpöröghet, ami továbbra sem kedvez a kereskedelmi főzdék működésének. A szakma egy része örömmel vette volna, ha előzetes konzultációra kerül sor a jogalakotók és a piaci szereplők között
− Ha már a hazai piac zsugorodását említette, felmerült-e az Agárdi Pálinkánál, hogy külföldi értékesítéssel kompenzálja az itthoni visszaesést?
− Természetesen mi is folyamatosan vizsgáljuk a lehetséges célpontokat. Azt tapasztaljuk, hogy a német nyelvterületeken nagyon zárt a felvevőpiac, külföldi árut nehezen fogadnak be az ottani régiókból származó termékkel szemben. Talán biztatóbb a helyzet az orosz térségben, ott egyelőre partnereket keresünk, ez pedig nem megy egykönnyen. Viszont két éve megjelentünk az Egyesült Államokban, egyelőre New York és New Jersey államokba szállítunk pálinkát, illetve állandó piacot találtunk Szlovákiában is.
− A Magyar Nemzeti Kereskedőház éppen az exportlehetőségek becsatornázására fejti ki tevékenységét. Milyen kapcsolatban állnak egymással?
− Együttműködünk velük, Bakuban már be is mutattuk termékeinket, de konkrét eredmény még nem kötődik ehhez a kapcsolathoz.
− Mit lehet elmondani általánosságban a hazai pálinkavásárlókról?
− A magyar fogyasztó konzervatív, a hagyományos ízeket és illatokat preferálja. Ez megrendeléseinkből is kiolvasható, hiszen hiába szerepel harminc különböző termék a portfóliónkban, jellemzően hétféle párlatot – kajszibarack, szilva, körte, szőlő, birs, cigánymeggy, vilmoskörte – keresnek az ügyfeleink.
− Mit hozhat a jövő év idehaza?
− Tavalyi 300 millió forint árbevételünket követően arra számítunk, hogy jövőre némi növekedést is elkönyvelhetünk majd. Egy jó évben akár ötszáz tonna gyümölcsöt is feldolgozunk – naponta legalább 3,5 tonnát –, de az alapanyaggal sem tavaly, sem az idén nem voltunk maradéktalanul elégedettek, a következő évben tehát ebben is javulást szeretnénk. Új termékekkel is kísérletezünk − ez hadd legyen még a mi titkunk − és nagyobb súlyt fektetünk a fahordóban történő érlelésre.
Forrás: www.napigazdasag.hu
