Itt az első világhírű magyar whisky! - A Dallas Jockey-ja is megirigyelhetné
Mi lehet a közös az első magyar 12 éves, díjnyertes whiskyben és az otthoni párlatfőzés miatt hazánk ellen indított, most már sokadik felvonását bemutató, uniós kötelezettségszegési eljárásban? Nyilván nem sok, de annyi biztosan, hogy mindkét témával kapcsolatban beszélgettünk Vértes Tiborral, az Agárdi Pálinkafőzde Kft. tulajdonos-főzőmesterével.
Aktualitásnak számít, hogy nemrég a Destillata versenyen (az akkor még hordómintaként nevezett) 12 éves Single Malt whiskyjük szintén elnyerte az Év Párlata címet. A fogyasztók számára azonban csak mostanában lesz elérhető a díjnyeretes magyar whisky. Magyarországon nem mondhatni, hogy túl nagy hagyománya lenne a whiskyivásnak. Kinek szánják ezt a terméket, és kit tartanak versenytársnak?
Ez egy kísérlet volt. Elég sokat járok külföldre, főleg a német nyelvterületre kóstolókra, és láttam, hogy kb. 1,5-2 évtizede kezdődött el a próbálkozás a saját whiskykkel. Németországban, saját receptúra alapján gyártott párlatokat kezdtek készíteni. Én is kedvet kaptam erre, beszélgettem olyanokkal, akik már készítettek whiskyt, majd útbaigazítottak, hogy milyen keveréket és hogyan csináljam. Aztán 12 évvel ezelőtt elkészítettük az első adagot, és betettük hordóba. Egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy ebből valami nagy dolgot tudunk kihozni. Ez a két hordó hosszú évekig ott volt a tárolónkban, és most láttuk elérkezettnek az időt, hogy kipróbáljuk, hogy mit is tud. Beneveztük a versenyre Ausztriába, és ott láthatóan elég jól szerepelt. Palackba fogjuk tenni, és ez a kevéske mennyiség, kb. 1000-1200 üveg letöltésre kerül, és lehetőség lesz a megvásárlásra.
De ez nem jelenti azt, hogy itt véget is ért ez történet. A sikeren felbuzdulva valószínűleg tovább fogjuk vinni a vonalat – természetesen nem a pálinka rovására, hanem mellette. Azt mutatva, hogy lehet egyediség egy whiskyben, akár egy pálinkafőzde által készített whiskyben is, amit az általunk összeállított gabonakeverékkel, malátakeverékkel, valamint érleléssel készítünk. De ez inkább csak egy portfólió-kiegészítő. Barátkozunk, ismerkedünk vele, tanulgatjuk a szakmát.
Van már újabb hordó eltéve?
Van. Nem kell rá 12 évet várni, de pár évig még ott fog pihenni bent, hiszen ennél is lehetett látni, ahogy az évek során kóstolgattuk, hogy szépen fejlődött, és most jött el az az idő, hogy azt mondtuk: meg lehet nézni, hogy mit is tud. Jól vizsgázott. Megmondom őszintén, én nem vagyok otthon a whiskyben, ez nekem egy teljesen új terület. Mint fogyasztó sem voltam soha whiskyimádó, de ha párhuzamot akarok vonni, a pálinkánál is ugyanez volt. Nem szerettem a pálinkát egészen addig, amíg egy jót nem ittam, és akkor elkezdtem magam is a pálinkafőzéssel foglalkozni. Meglátjuk, hogy a whiskynél ez hogyan fog alakulni. Azért a szívem még mindig a pálinkáé, ez egy kis kirándulás.
De ugye nem ez az első magyar whisky a piacon.
Nem, de tudomásom szerint komoly nemzetközi elismerést még nem kapott más magyar whisky.
Mi pontosan az alapanyag, és honnan származik?
Maláta, egyharmad füstölt, kétharmad füstöletlen maláta, ami Angliából érkezik. Ha az alapanyagértéket nézzük, nem volt egy nagy beruházás. Ilyen mennyiségű kajszibarack pálinka sokkal költségesebb. A minőséget természetesen nagyban befolyásolja, hogy az alapanyag honnan származik, melyik vidékről. El tudnám képzelni, hogy az igazi magyar whisky az lesz, amit most csináltunk, amelyik tényleg magyar alapanyagból készült. Ezen van a hangsúly, és persze az érlelésen, hogy milyen és mekkora hordóban tároljuk. Ezek alakítják azzá, ami utána az üvegben megjelenik.
Mi a hosszú távú tervük a whiskyvel?
Nem lenne rossz, ha be tudna állni rendszeresre a whisky készítése is, természetesen nem a pálinka rovására. A pálinkafőzés egy nagyon szezonális dolog. Most még főzzük a birset, aztán decemberben lehúzzuk a redőnyt, és várjuk a következő gyümölcsöt. Gazdaságossági szempontból nem lenne rossz, ha a főzde egy kicsit jobban ki lenne használva, ismét egy értéket teremtve. Talán a whisky nem lenne rossz, mert gabonát, malátát az év bármely szakában tudunk vásárolni, és fel tudjuk dolgozni.
Árban hogyan alakul majd a hazai whisky?
Egy erős középkategória lesz. Mint említettem, a whisky előállítási költsége jóval alacsonyabb, mint a pálinkáé. Az egyetlen, ami költségtényező, az érlelés, ugyanis akkor lehet whiskynek hívni, ha kis tölgyfa hordóban, ami 210-220 literes hordót jelent, legalább 3 évet volt tárolva. De egy jó tokaji bor sem kerül rögtön palackba. Az érlelés az, ami valamilyen szinten finanszírozást igényel, de onnantól kezdve, hogy ez beáll, ez egy működő dolog.
Van egyébként érezhető kereslet, érdeklődés a minőségi (nem a kólához kevert) whisky iránt Magyarországon?
Ha azt nézem, hogy ez jelenleg milyen karriert fut be Németországban vagy Ausztriában, akkor igen. Ha ez a hullám átjön hozzánk, és általában ezek a divathullámok át szoktak úszni a kelet-európai országokba is, akkor feltétlenül van igény rá. Az elmúlt évtizedben nagyon sok whiskyfőzde épült Németországban – nem óriásiakra kell gondolni, hanem olyan léptékűek, mint a miénk, vagy egy kicsit nagyobbak, de nem ipari méretűek. A német fogyasztó igényli is a helyi, tartományon belüli termékeket. El tudják helyezni, az ára is jó. Folyamatosan tartom a kapcsolatot az ottani termelőkkel, ők a mai napig is növekvő tendenciáról számolnak be a forgalom szempontjából.
Ha most vetítenék a Dallast itthon, akkor az biztosan dobna egy keveset a hazai fogyasztáson.
Lehet, hogy optimista vagyok, de szerintem ami most ki fog jönni tőlünk, pikk-pakk el fog fogyni.
Rátérve a fő területükre, a pálinkára, annak is a jelenleg zajló aktuálpolitikai dolgaira, hogyan látják, érzik a bérfőzdékre már korábban kivetett adó hatását a piacra?
Ez ugye már tavaly bevezetésre került. Ugyan mi is csinálunk bérfőzést, de nálunk ez marginális. Nem szolgáltatni akarok, hanem a saját termékemet szeretném eladni. Az évek meg a fejlemények, amelyek 2010 óta voltak, kényszerítettek minket arra, hogy bérfőzésre adjuk a fejünket. Ez egy viszonylag gyors pénz, de nem ezt tartom a cégünk jövőjének és megváltójának.
A statisztikai adatok szerint az utóbbi időben komolyan visszaesett a bérfőzés.
Ez várható volt. Nem tudom, hogy erre vezethető-e vissza, valószínűleg ez is ennek a pillére, hogy a forgalmi számaink a múlt év azonos időszakához képest szépen nőttek. Valószínűleg ez is közrejátszott, de az is, hogy az embereknek több pénzük van. Fontos szempont még, hogy persze még mindig tartja magát, hogy jó az otthoni, házi termék, de az emberek rájöttek, hogy a nagy része tényleg csak vakításra való, nem egy élvezeti cikk.
Ön szerint a vendéglátás is tisztul?
Nyilván vannak fekete bárányok, illetve olyanok is, akik a legnehezebb időkben is az egyenes utat választják, de általánosságban érzékelhető egy fehéredési folyamat.
A legfrissebb hírek a 700 forintos adójegy bevezetéséről szólnak a „házipálinka” literének esetében. Fog ez bármilyen hatást gyakorolni a piacra?
Szerintem nem fog érdemi hatást gyakorolni az előállított „házipálinka” mennyiségére.
Mi lenne a megoldás?
Nem volt kérdés, hogy mi a véleményünk. Ha valaki a házifőzést ellenőrizni akarja, előre be kellene jelenteni a szándékot, hogy „pálinkát” akarok főzni, nem pedig utólag, hogy kifőztem, aztán bebattyogok és veszek x jegyet. A buszra is előre kell megváltani a jegyet és nem utólag bevallani, hogy mennyit utaztam. Ezt a kutya nem tudja ellenőrizni. Azt sem értem, hogy miért pont 700 forint, mert nem a fele annak, aminek lenni kellene. Miért 42 százalékos? Ilyen nincs a jövedéki szabályozásban. Mindig abszolút alkoholról beszélünk – nincs ilyen fogalom, hogy 42 százalék. A pénzügyőrségen abszolút alkoholra van elszámolva a bérfőzde és a kereskedelmi főzde is.
Elképzelhető, hogy ez javaslat is el fog bukni az EU-nál?
Azt gondolom, hogy az EU-nak most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a magyarok mit csinálnak ezzel, de nem kizárt, hogy lesz eljárás. Vannak nálam jóval okosabb emberek, ki fogják találni, meg fogják indokolni, hogy miért van ez, én egyelőre nem tudom.
Tehát ezek a dolgok tulajdonképpen semlegesek az önök számára?
Sajnos nem, mert valamennyire jelen van a mi célközönségünk körében is a „házipálesz”. Végül is a bérfőzésnél visszaállították azt, ami régen volt, vagyis a mindenkori jövedéki adónak a felét kell kifizetni. Ami részemről üdvözítő, úgy gondolom, hogy aki pálinkát főzet, az ezután is fog főzetni, nem biztos, hogy ez tartja majd vissza tőle, csak ennyivel többe fog kerülni a pálinkája, amit remélhetőleg otthon iszik meg, nem pedig eladja.
Forrás: www.agrarszektor.hu
