A gönci barack és a lusta asszony rétese
A pálinkás buszozáshoz először is kell egy olyan busz, amelynek üléseihez lenyitható, pohártartós asztalka tartozik. Kell még hozzá tulipános pohár, kell sok ásványvíz, gyümölcs, pogácsa, és két-háromféle prémium gyümölcspálinka, a tájhoz, az évszakhoz vagy az alkalomhoz passzítva.
Mi a Bestillo kökény- és cigánymeggypálinkájával köszöntöttük az útmenti csipkebokrokat, a legelőket, a zöldből sárgába, rőtbe öltözködő kerteket és a késő őszi bronzos fényeket útban Boldogkőváralja felé. Mikor megérkezünk, a fedett teraszon Vavrek Zsolt, a Pálinkaház egyik tulajdonosa épp a gönci barackpálinkát folyatja az üvegbuborékba, s onnan a nekünk kikészített pálinkás poharakba. Közben a szabadtéri kemencénél fiatal fiúk-lányok szorgoskodnak. A langalló, amit „katonákra” vágva körbevisznek zsendicével és libatepertővel a tetején, nem hasonlít a magyar fesztiválok áltradicionális pampogósára. Illatos, vékony, rugalmas, hólyagos. Olvad a szájban. Odagyülekezünk a látogatócentrum bejáratához, ahol Vavrek Zsolt a Bestillo 2004-es indulásáról beszél. Azokról az időkről, amikor a két tulajdonos házaspárnak el kellett döntenie, hogy kisüsti pálinkát vagy tornyos lepárlású pálinkát fognak készíteni. Részükről a St. Pölten mellett bérfőzetett „ labanc” pálinka nyert, s ahhoz való üstöt szereztek be. A Bestillo a tavalyi Hundeszten, vagyis az országos pálinkaversenyen már az ország legjobb kereskedelmi pálinkaháza, idén pedig Gyulán a fesztivál közönségének a kedvence lett.
A látogatócentrum szalagjának átvágását a tulajdonosok összekötötték a gönci barackpálinka bemutatójával, hiszen ez a térség legjellemzőbb eredetvédett gyümölcse. Errefelé a lankákon nem tart sokáig a fagy, a napsütéses órák száma viszont magas, s így a jó száz év előtti filoxérajárvány óta, amely a magyarországi szőlőket elpusztította, itt terem a legtöbb magyar barack. Később, az Árpád-kori vár romjairól látunk is valamennyit az ültetvényekből.
Már bent, a terített asztaloknál szilvapálinkával, vargányalevessel, sonkacsipsszel folytatódott a menüsor. Zsályás, kissé franciásan sütött gyöngytyúk combot adtak az asztalra, édeskrumpli-pürével, körtekompóttal, de csak miután a piros vilmoskörte-pálinkával már koccintottunk. A tavalyi champion díjas, gyönyörű szép, fanyarkás birspálinkára ettük az egészben sült mangalica szűzpecsenyét birsalmás párolt káposztával, krumplis nudlival. Olyan pecsenye volt ez, rózsaszínű, omlós, de mégis ruganyos, hogy az ember komolyan arra gondolt, sürgősen kemencét kell építenie a kertjében.
És aztán jött a házitúrós lustarétes, a nyarak, az őszök kedvenc süteménye, mindig idénygyümölccsel, ezúttal illatos-zamatos, lekvárnak is pompás otelló szőlővel és kései friss ringlóval. És hozzá a sápadt aranysárga érlelt aszútörköly, a tokaji borvidék pálinkás üdvözlete. Jutott belőle a kávéba is egy fél korty.
Házigazdáink kisvasúttal vittek föl minket Boldogkő várába, hogy megnézzük a várat, a környéket és az ólomkatona-kiállítást. Már éppen visszafelé törekedtünk, amikor jelmezes vitézek állták utunkat. Haditorna bemutatóra számítottunk, de helyette a várhegy gyomráig érő Castrum Boldua középkori étterem nehéz ajtaja nyílt ki előttünk, hogy megkóstoljuk Vavrek Zsolt gyermekkori kedvencét, a krumplis lángost fokhagymás-kapros tejföllel, tepertővel, vagy baracklekvárral.
Na és a „ kultúrprogram”! A jelek szerint a magyar pálinkások megértették, hogy a pálinka egyik hírvivője, hírterítője a kultúra lehet, sőt, ha igényes és népszerű kultúrához kötik a pálinkát, akkor jut el a legtöbb emberhez egy-egy pálinkaház híre. A pálinkások kultúrversenyében a Bestillo a szűkített Csík zenekar meghívásával és további együttműködéssel máris előkelő helyett vívott ki magának. De azért még rájuk lehet licitálni. Van Magyarországon éppen elég neves, jó zenész vagy éppen másféle művész. forrás: www.mno.hu
