Pálinka kompromisszumok nélkül
A legújabb márka a piacon a Márkházi: itthon az első háromszakaszos párlat.
Amikor Mátraszőlős után két kilométerrel balra lekanyarodik az ember a 21-es főútról, rögtön megérti miért is írja a honlapján a Márkházi Pálinkafőző Társaság azt, hogy „Márkháza egy csodálatos fekvésű zsákfalu a Cserhát hegység Mátra felé eső oldalán Salgótarján és Hollókő között félúton. Természeti szépsége és nyugalma minden turistát ámulatba ejt – mi is rabjává váltunk.” Valóban csodaszép a kanyarokkal, lejtőkkel, emelkedőkkel övezett út, ráadásul éppen havazik, szóval csodálatos a táj a Kis-Zagyva völgyében, a Mátra és a Cserhát hegységek nyúlványai között. Ráadásul Márkháza közigazgatási területének jelentős része a Bükki Nemzeti Park felügyelete alatt áll, bizony errefelé a turista „jó kezekben van”. Különösen a Márkházi pálinka látványfőzdéjében. Az épületet el sem lehet téveszteni, a zsákfalu legelején áll, modern, szép külső, szemben a domboldal, balra a 250 lelket számláló település.
Nos, a név. Márkházi Pálinkafőző Társaság. Valóban az. Ennek története van, mondja el lapunknak Szelei Sándor, az egyik tulajdonos. Neki magának háza is van a faluban, mi több gyümölcsöse is, sok-sok éve már hogy a barátaival pálinkát is főznek. De nem ám afféle műkedvelőként. Olvastak, tájékozódtak arról mi végre is a pálinka, aztán évről-évre egyre jobb cefrét készítettek, azt a közeli bérfőzdében, afféle ünnep gyanánt ki is főzették. Örömmel ittak a sajátból kisebb és nagyobb társaságban, és jó szívvel kínálták. Mikor a környezetükben mindenki egyre többször és sűrűbben bólintott, hogy ez igen, hárman úgy gondolták, belevágnak a pálinkaprojektbe. Kereskedelmi főzdét akartak, különleges minőségű kisüsti pálinkát. 2007 novemberében járunk ekkor, 2008 már a cégalapítás éve, 2009-ben már épül a főzde, pályáznak is, nyernek és az év végére minden kész. A VPOP 2010 májusában megadja az utolsó engedélyt is, és a Márkházi pálinka 2010 szeptemberében megjelenik a piacon.
Szelei Sándor és barátai úgy vélték, jó ha szakemberre bízzák magukat a tekintetben, hogy milyen legyen a főzde berendezése, de azt már az induláskor tudták: szép pálinkát akarnak főzni, válogatott hazai gyümölcsökből, kompromisszumok nélkül. Hazai gyártót választottak és különleges berendezést építettek. A kétlépcsős kisüsti eljárás és a modern, egyutas technológia előnyeit ötvözték, hiszen az 500 literes főzőüst és a 250 literes finomító üst mellé beépítettek egy aromaerősítő oszlopot. Ezzel, ahogyan Szelei Sándor fogalmaz: „a lepárlás folyamatát Magyarországon először háromszakaszosra bővítettük.” Azt mondja, így tudják a pálinkabarátok szélesedő táborát, a hagyományokat tiszteletben tartva, nem csak karakteres, gazdag ízvilágú, hanem illatos párlatokkal is megörvendeztetni. De nem csak ebben egyedi a berendezés. A hűtési rendszere is az, magas fokú környezetvédelmi előírásoknak felel meg, a főzési folyamat során keletkező hőmennyiséget teljes egészében felhasználják. És ha még ez sem lenne elég, úgy építették meg a főzdét, hogy még egy berendezést tudnak a már meglévő mellé telepíteni. Ezzel külön tudják majd választani a bér- és a kereskedelmi főzést. Mert a bérfőzésről nem mondanak le, már csak azért sem, mert egyre többen ismerik meg őket, egyre jobbak a főzetők tapasztalatai és valljuk meg az az 500 forintos főzetési díj, amiért most vállalják a környékbeli gazdák cefréjének a kifőzését, bizony nagyon kecsegtető ár.
A Márkházi pálinka sortiment látszólag sokrétű - 41, 43, 45, 47 és 51 fokosak a párlatok -, ám könnyen kategorizálható. Három jól elkülöníthető család van: a fekete címkés pálinkák (almáskörte, alma, barack, körte és szilva), a piros címkések (ágyas meggy, ágyas cseresznye) és az arany címkések (málna, piros ribizli, szeder). Jövő év februárjától pedig kaphatóak lesznek a már megismertek mellett az új, idei főzésű pálinkák: alma pálinka csipke ágyon, a birs, a kökény, a madárberkenye, a vackor és a borzaxtó. Ez utóbbi borzag pálinka. A borzag: Sambucus Ebulum L., vagyis a földi bodza népies és önálló neve Nógrád megye magyarjai között ( Pallas Nagylexikon). Más forrás szerint: a földi Bodza, borzag vagy gyalog-bodza (S. Ebulum L.; Ebulum humite (Garcke) kb. méteres karó 5-9 levélkés levelekkel, hármas elágazása sátorral és piros virággal, mely júniustól augusztusig nyílik. Fekete bogyóját vörös levéért szedik.(Kertészeti Lexikon). Nos, ennyit a borzagról, alig várjuk!
De térjünk vissza a pálinka szesztartalmához. Arra a kérdésre, hogy miért ennyi és miért azok, Szelei Sándor a következőket mondta: amikor a technológiát üzemelték be, éppen úgy viselkedtek mint a Forma 1 tesztpilótái. Elvégezték a finomhangolást. Kóstolták a pálinkát és elmondták, szerintük mit, hol és hogyan kell a berendezésen állítani. A technológia tehát már rendben, nagyon szép pálinkákat főznek. A fokok? Leülnek és olyan lesz a pálinka szeszfoka, ami a három tulajdonosnak tetszik. Ám ez a döntés nem öncélú. Egyrészt a piac úgyis eldönti majd mi a jó, ebben lehet pofon, de lehet fejsimogatás is. Mondani sem kell, hogy mire számítanak. Másrészt, tette hozzá Szelei Sándor: „mi akarjuk irányítani a fogyasztók ízlését”.
A Márkházi Pálinkafőző Társaság számára most az a legfontosabb cél, hogy ezt az „ízlésformálási szándékot” egyaránt értékeljék a fogyasztók is és a szakma is, vagyis legyenek kedvezőek a visszajelzések. A szakmai elismerés már meg is érkezett, a legutóbbi hazai, keceli pálinkaversenyen az öt benevezett tételből két ezüst és két bronzérmes minősítést érdemeltek ki. Aki pedig járt októberben a Budavári Pálinka- és Kolbászfesztiválon, az meggyőződhetett arról, a Márkházi pálinka standjánál mindig hosszú sorok álltak. A másik fontos cél az üzleti siker, az, hogy minél több pálinkát adjanak el. A minőségből azonban nem engednek, ebben nincs kompromisszum, és noha új vállalkozásként kaptak olyan ajánlatot, ami bizony rögtön jelentős megtérülést hozhatott volna, de ahhoz e tekintetben is kompromisszum kellett volna. Nemet mondtak. Így a részletek már nem is fontosak.
Szerző: Bádonyi J. Csaba
forrás: www.4cent.hu
