Ártott a magyar piacnak a szabad pálinkafőzés?
Bár a közfogyasztásban még nem jelentek meg a házilag adómentesen főzhető pálinkák, de hosszabb távon rombolhatják a nemzetinek tekintett ital renoméját.
„Ez az első szabad főzésből való” – ezekkel a szavakkal adott át egy közeli barát egy üveg vegyes pálinkát a HVG munkatársának. Nem is akármilyen butéliában: a saját tervezésű címkével ellátott, kapszulázott palack már-már a hivatásos főzdék kínálatát idézte. A jelenet egy évvel korábban is lejátszódott, csupán a kísérő szavak különböztek, tekintve hogy az akkor lefőzött nedű még nem lehetett a szabad párlatkészítés eredménye. Ez is jelzi, hogy a szeptember óta élő szabályozás elsősorban azokat mozgatta meg, akik a házi pálinkafőzés korábbi tilalma idején is buzgón érlelték a cefrét. A szabad párlatfőzés alapján 86 liter 50 térfogatszázalék alkoholtartalmú éves párlatmennyiségig nem kell adót fizetni, a főzést nem kell előre bejelenteni, és százliteres űrtartalomig a lepárlókészüléket sem kell engedélyeztetni.
A közforgalomba nem kerültek be a szabadon főzött pálinkák – mondta a HVG-nek Piros László, a Pálinka Nemzeti Tanács alelnöke. Ezt azért állíthatja ilyen határozottan, mert az értékesítésre szánt párlathoz szükséges zárjegy iránt gyakorlatilag nem volt érdeklődés. De ha a legális közforgalomban nem is, egyéb csatornákon élénkebb a piac. A HVG munkatársának egy társaságban például 1800–2300 forint közötti áron – a korábbi piaci árakkal tisztában lévők szerint rendkívül olcsón – ajánlottak bérfőzetett, másfél literes ásványvizes palackba töltött pálinkákat. Néhány üzlet nyélbe üttetett, és az illegális adásvételben vevőként szereplők elmondása alapján az ominózus, 50 fokos pálinkák megérték az árukat.
Az ilyen történetek is jelzik, mennyit ártott a pálinkapiacnak a szabad párlatfőzés lehetővé tétele – állítja Szicsek János, a családi tulajdonú tiszaföldvári Szicsek Kft. ügyvezetője. Története neki is van: egy elegáns étterembe – amelyet úgy jellemzett, hogy abban még a főszakács nacionáléja is többoldalas – színház után betérő társaságtól kapott jelzést arról, hogy Szicsek feliratú üvegből valami mást szolgálnak fel. A kifinomult ízlelőbimbójú vendégeknek igazuk volt, ami Szicsek számára akkor bizonyosodott be, amikor később személyesen ellenőrizte az állítást. Az étterem kínálatából azóta eltűnt a Szicsek-pálinka, azaz inkább kilistázták az itallapról a jól csengő nevű, és a jelek szerint egyes fogyasztók számára összetéveszthetetlen italokat.
A cikk folytatását a HVG 51-52.számában olvashatja.
forrás: www.hvg.hu
