Most vagy soha!
A Szigetköz Lelke Pálinkaház főzőmestere 18 éves kora óta álmodik a pálinkafőzésről.
- Korábban a Szigetközben nem volt kereskedelmi pálinkafőzde. Az ön eddigi élete sem a pálinkafőzésről szólt. Sőt. Most 53 éves és 51 éves koráig a pálinka közelébe sem került. Miért most és miért itt?
- Mosonmagyaróváron élünk, de nem ez döntött. Tizennyolc éves korom óta konkrétan arról álmodtam, hogy egyszer pálinkát fogok főzni. Erre mondják, hogy későn érő típus vagyok. Az hogy Szigetköz, annak pedig roppant egyszerű az oka: a feleségem helyi születésű, e mellett a telek mellett a második ház a szülőháza. A főzde területe, és a mögötte lévő valamikor a dédnagymamájáé volt. Ráadásul mindketten a Szigetköz szerelmesei vagyunk. Szó szerint. Ez volt a legfőbb ok, mindenáron a Szigetközben akartunk vállalkozni, holott sok más lehetőségünk volt, Óvár környékén is. De nem, mi itt akartunk pálinkafőzdét építeni.
- Akkor már csak a miért marad. No és az, miért várt 51 éves koráig?
- Mindig találtam kifogást, hogy miért nem tudom megcsinálni. Egyszer csak mindketten azt mondtuk arra, ami éppen a mindennapi munkák volt, hogy elegünk van. És ebben a helyzetben mi más lehetőség kerülhet a
középpontba, mint az, amiről tizennyolc éves kora óta álmodik az ember. Persze most is előjöttek a „miért nem tudjuk mégsem megvalósítani” jellegű kérdések, egy hónapos hezitálás után azonban döntöttünk. Most vagy soha, itt az ideje megvalósítani a fiatalkori álmokat. Feladtunk mindent és belevágtunk.
- Látszólag közhely, de meg kell kérdezni: mit látott bele a pálinkába? Mi volt az a döntő érv, ami a harminchárom éves álmot valósággá tette?
- Talán a válasz is közhelyes lesz. Pontosan tudtam, hogy mit lehet a gyümölcsből varázsolni. Bele voltam őrülve abba, hogy milyen remek ital a pálinka, és ezt a gyönyört a gyümölcs lelkének köszönhetjük. Gondolom, azt nem kell magyarázni, hogy a mai pálinkák nem csak a harminc évvel ezelőtti gyümölcspárlatoktól - a hideg úton előállított italokról ne is beszéljünk -, hanem akár az öt évvel ezelőtti pálinkáktól is különbek. Persze akár a bort nézzük, vagy a televíziót, tehát mindegy, hogy műszaki vagy organikus dolgot nézünk minden más, ami azelőtt volt. A pálinka is változott, ráadásul hihetetlenül sokszínű ital. Minden pálinka más, mindet különféleképpen lehet megalkotni, de az a fő, hogy végül mindenképpen a gyümölcs lelke kerüljön a pohárba.
- A végső döntésben az is szerepet játszott, hogy mégis csak vegyésztechnikus az alapképzettsége?
- Nem árt, ha tudja az ember, hogy hány fokon forr az alkohol, és milyen alkoholok alkotják az aromahordozókat egy-egy gyümölcsnél, azaz egy-egy pálinkánál. Szerintem ez kulcskérdés ahhoz, hogy valaki igazán érdemben tudjon a pálinkafőzéssel foglalkozni.
- 2009 januárjában döntötték el, hogy a pálinkafőzés lesz a jövőjük, rá tíz hónapra kész volt az üzem, és újabb fél év után már piacon is voltak az első termékeik. Azt kapta a pálinkától amit remélt?
- Munkában mindenképp. Azt tudtuk, hogy borzasztó munka lesz felépíteni egy teljesen új üzemet, és bevezetni a piacra egy ismeretlen márkát. Nos, ebben nem csalódtunk.
- Nem mondták a barátok, az ismerősök, hogy kissé, már bocsánat a kifejezésért, bolondok, hogy éppen a gazdasági válság kellős közepén fognak bele egy több tízmilliós beruházásba?
- Csúnyábban mondták…
- És nyilván ön csak mosolygott. De azért tovább erőltetném, hogy mit kapott a várthoz képest. Ma a kereskedelem nem éppen a legjobb napjait éli. A pálinkánál pedig az nem elég, noha nem éppen kis feladat, hogy tisztességes párlatot készítünk, el is kell tudni adni, mert a bankhiteleket, az energiát, a gyümölcsöt és minden egyebet fizetni kell.
- Na hát, manapság éppen ezzel szembesülünk. A pálinkáink magasan teljesítik azt a szintet, amit elképzeltünk, és amit elvárunk tőlük. Hát a piacrajutás… Ahhoz már rengeteg pénz kellene. A nagybetűs marketing szellemének bizony pénzzel kell adózni. Ez egy kis nehézséget okoz. De azt is mondhatom, amit elértünk eddig, az a pálinkánkat dicséri és nem a marketinget, mert valljuk be őszintén az eddig nem létezett. A pálinkánk eladta magát, ezzel el lehetett jutni egy szintig. Most jön a nagy mutatvány. Mégpedig az, hogy azt a 20 ezer palackot, amit megálmodtunk, azt idén el is adjuk.
- Nos, akkor ez az interjú akár a marketing részének is tekinthető. Mivel tudná meggyőzni azokat, akik még nem ittak az önök pálinkájából, hogy felejtsék el azt a 3-4 márkát amihez addig ragaszkodtak és válasszák ezentúl a Szigetköz Lelke pálinkát?
- Nem azt mondom, hogy felejtsék el az eddigi kedvenceket, hanem azt: kóstolják meg a mi pálinkánkat és utána döntsék el érdemes volt-e. Nálunk mindig az van az üvegben, ami a címkére van írva - természetesen bízunk abban, hogy ez így van másoknál is – és büszkék vagyunk arra, hogy a gyümölcs lelkét, a sajátunkkal együtt, varázsoljuk a pohárba.
- Több mint másfél éve áll az üstök mellett. Adva volt egy fiatalkori álom, ez az álom megvalósult, most már főzi is a pálinkát nap mint nap. E tekintetben mit kapott a pálinkától?
- Azt, hogy végre azt csinálhatom, amit szeretek. Igaz, ez jobban kitölti az időmet, mint ahogyan elképzeltem. Köztudomású, hogy egy induló vállalkozásnál sokkal többet kell dolgozni, általában egy vállalkozásban az ember nem 8 órát dolgozik, hát még egy kezdő vállalkozásnál, hát még a jelenlegi viszonyok között! És lehetne ezt még ragozni, de nem érdemes, mi választottuk, tehát csináljuk. De ha azt csinálod amit szeretsz, akkor mondhatod, hogy akkor kelek reggel 4 órakor, amikor akarok és akkor fekszem éjfélkor, amikor akarok.
- Amikor a beszélgetés előtt azt mondtam, hogy alig egy óra negyven perc volt ide az út Budapesttől, megjegyezte: „Itt vagyunk az Isten háta mögött, de mégis közel.” Nem hátrány, hogy új piacralépőként a szakma vérkeringését jelentő Budapesttől 180 kilométerre van a főzde? Tud-e így kapcsolatokat építeni, bele tud-e lépni a „szakma kellős közepébe”, hogy értesüljön a legújabb trendekről, érdekekről, pletykákról?
- Teljesen kimaradunk belőle. Ennek természetesen rengeteg előnye és hátránya van. A mi filozófiánk, hogy mindent ami megterem itt azt helyben vásároljuk, és ebben a régióban akarunk erősek is lenni a piacon. Nyilván a lehetőségeink is kezdetben ide szorítottak bennünket, ám megjegyzem, itt még óriási lehetőségeink vannak. A vágy persze az, hogy a márkánkat országszerte megismerjék, és meg is vásárolhassák, no és az export.
- A szomszédos Ausztriában, de még odébb a német nyelvterületeken is sok-sok kiváló gyümölcspárlat készül. Arrafelé is értik a szakmát. Ez segíti a pálinka elfogadtatását?
- Az elfogadtatását mindenképpen könnyíti, de a piacokra bejutni szinte lehetetlen.
- A főzőmesternek, aki akkor kel reggel 4 órakor, amikor akar, és akkor fekszik éjfélkor, amikor akar, mi jelentette a legnagyobb meglepetést?
- A piacrajutás nehézsége és az adminisztráció. A főzésben, az alkotásban nagy meglepetések nem értek. Természetesen hihetetlenül sokat lehet fejlődni és tanulni, és kell is mindig. Eddig is nagyon sokat olvastam, tanultam, tájékozódtam, neves szakemberektől kértem tanácsot. Nem véletlenül az a jelszavunk, saját kútfőből, ami itt a falon olvasható. „Tanulunk és tanulunk, mert a tanulás mindig meghozza a gyümölcsét. A gyümölcsből pedig mint tudjuk pálinkát lehet főzni.”
Szerző: Jónás József
Fotó: Pásztor Csaba
forrás: www.4cent.hu
