Barabás Attila: Kell a közösségi marketing! – 2. rész

2011. 03. 08., kedd

 

A Győri Likőrgyár Zrt. vezérigazgatójával beszélgettünk az új főzdéikről és a pálinka jövőjéről.

A Barabás Attilával készített interjúnk első részében arról olvashattak miért éppen Pannonhalmán és Héderváron hozta létre pálinkafőzdéjét a Győri Likőrgyár. Megtudtuk azt is, miért volt szempont a természeti- és kulturális értékek megléte. Barabás Attila azt is elárulta: elégedettek Pannonhalma forgalmával és nagy várakozással tekintenek a Héderváry Pálinka Udvarház működése elé is. Arról is beszélt, miért tartaná fontosnak az állami szerepvállalást a pálinka népszerűsítésében, mely piacokra kellene betörni, ám ez egyelőre csak elmélet, mert közösségi marketing szinte nem létezik. Ám ha százmilliókat költene e tárgyban a kormány, akkor jönne a következő probléma: ki tudnánk-e szolgálni a külhoni piacok igényeit?

- Akkor mi lehet a kitörési pont? Közös marketing vagy belső szerkezetváltás?

- Is is. Nemzetközi piacokra állami, közösségi pénzeket kell áldozni. Ennek mindenképpen százmilliós nagyságrendűnek kell lennie. A svédek nem értik, mi az hogy pálinka. Az olaszok sem értik. Itt Európa középső sávjában, ideértve Franciaországot, Németországot, Svájcot is, valamilyen szinten lehet értékesíteni a pálinkát. Ahol pedig lehet, oda kőkemény marketinggel 

kell belépni, komoly összeget kell rá áldozni, és el kell hitetni azt a fílinget, amit a pálinka kínál és jelent. A pálinka alkalmas arra, hogy Magyarországról pozitív imázst hordozzon. Ezt ki lehetne vinni, ezt kellene kommunikálni. Azonban ebben a vonatkozásban gyakorlatilag nem történik semmi. Ha történne is valami - és ez a másik nagyon fontos dolog -, akkor jönne a következő probléma: nem tudnánk elég pálinkát adni. Tegyük fel, hogy egy francia, esetleg egy német bolthálózat azt mondaná, rendben, akkor a karácsonyi szezonra kellene neki 100 ezer palack XY márkájú cseresznyepálinka. Na, ennyi cseresznyepálinka nincs is az országban.

- Mi a megoldás?

- Ha van potenciális külső piac, akkor lennie kell egy belföldi egalizált minőségű árualapnak, ami kiszolgálja ezt az igényt. Az ezt lehetővé tevő és az eddigitől eltérő belső szerkezetet létre kell hozni és működtetni kell. Hogy értse: a pálinka egy kicsit más mint a bor, mégpedig az évjáratok miatt. A boroknak az adja az egyediségét, a karakterét, az eladhatóságát, hogy minden évjárat más. Ráírom a címkére, hogy Cabernet Sauvignon 2006, attól az a Cabernet Sauvignon működik. Ha ráírom a pálinkára, hogy 2006, semmivel nem fog jobban működni. Ezért nagyon tudatosan arra kell törekedni – és ezt én már 10 évvel ezelőtt is mondtam, igaz akkor nem értettek velem 

egyet, ma persze már mindenki így gondolja -, hogy totál egyenletes minőségű legyen a pálinka. Nekem ugyanolyan Pannonhalmi pálinkát kell adnom 2007-ben mint 2011-ben. Legfeljebb a minősége lépésről lépésre javulhat. De nem használhatom azt ki, hogy most van egy kiváló évjáratom, és utána jön egy gyengébb évjárat. Ezt mi úgy oldottuk meg Pannonhalmán, hogy egy évig csak termeltünk és nem értékesítettünk. Felhalmoztunk több mint egy évnyi készletet és blendelünk. De nem csak a különböző sarzsokat és különböző évjáratokat, hanem a kétszakaszos és az erősítő feltétes technológiával főzött pálinkáinkat is blendeljük. Ezért nagyon egalizált minőséget tudunk előállítani. Mi magunk sem tudjuk szétválogatni a pálinkáinkat, és ez pontosan azért történik, mert a vendéglátóiparnak az állandó minőség az igénye. Nem tudjuk elképzelni, és elnézést a példáért, hogy mondjuk az Absolut vodka évjáratfüggő. A bor igen, a pálinka nem.

- Nagyon abszurd az a felvetés, hogy ki kellene alakítani egy olyan termelési piramist, amiben sok pálinkafőzde a piramis alján helyezkedik el, ugyan kereskedelmi főzdeként üzemelne, ám egy olyan beszállítói tevékenységet is végez - és ez a nagyobb része a tevékenységének -, amiből meg lehet teremteni, és amire fel lehet építeni 3-4 pálinka világmárkát? Amivel aztán kezdünk, amit kezdünk.

- Jó néhány éve én kezdtem el ezt mondogatni, felvázoltam ezt a piramist, ma már ezt a gondolatot tovább is fejlesztettem. Mégpedig azért, mert a külföldi tárgyalásaim során látom azt, hogy riasztóan hat a partnerekre, amikor lerakunk 25 féle pálinkát az asztalukra. Amikor a kökénypálinkától a feketeribizlin át büszkék vagyunk a szamócára és a málnára, akkor önmagunk alatt vágjuk a fát. És itt minden főzde maga alatt vágja a fát. Le kellene tudnunk tenni erre az asztalra 2-3 stabil minőségű, nagy mennyiségben rendelkezésünkre álló pálinkát, ez érdeklődésre tarthatna számot. És be is listáznák ezeket. Bizonyos szezonban pedig még egy-kettőt „in-out”, beteszem-kiveszem kategóriába mellé lehetne tenni. Ma minden pálinkafőzde elköveti azt a hibát, hogy a teljes repertoárját bemutatja és riasztja a vevőket. Most voltunk egy közös tárgyaláson egy ír úriemberrel, ő egy-egy országban évente egy termékkel lép elő, holott óriási portfolió áll mögötte. Mégsem kínálja az egészet, mert tisztában van az előbb említettekkel és abból az egy termékből megvan az az értékesített mennyiség, ami számára megfelelő. Ha most Magyarországról valakinek ki kellene vinni akár csak 40 ezer palack barackpálinkát, nem lenne olyan főzde, aki ezt meg tudná tenni.

- A legnagyobbak sem?

- Senki. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az nem mond igazat, tudniillik, ha ki is vinne, annak a minősége nem lenne egyenletes, sőt, megkockáztatom, megfelelő sem. És akkor még mindig 

nem beszéltünk a következő, meg az azt követő évről, mert egy-egy ilyen belistázás esetén hosszabb távú a kötelezettség. Tehát, az a piramis, amit évekkel ezelőtt felvázoltam jó és igaz, de azt most hozzáteszem, hogy nem több mint 1-2, legfeljebb 3 olyan termék adható el Európában, ami márkázott, jó minőségű és kellő mennyiségben áll rendelkezésre. Ha netán Magyarországról a szamócapálinka befutna az Európai Unióban, mit tennék? Hiszen a tavalyi hihetetlen szamócatermés következtében szinte senki sem főzött szamócát, nos, akkor, egy ilyen év után mit mondanánk? Szóval az is gond lenne, hogy mi lenne az a három pálinka.

- Nyilván a tradicionális gyümölcsök jöhetnének szóba…

- Igen. Ez nem lehetne más, mint a három nagy klasszikus: a barack, a szilva, és a körte. És ehhez ma még azt tudom hozzátenni, hogy a legnagyobb termésbiztonsággal a szilva és a körte rendelkezik. Valamiképp ebbe az irányba kellene elmozdulni, és persze közösen gondolkodni. Majd megjelenni a piacon egy nagy szilvával, vagy egy nagy körtével, azzal el lehetne indulni. Mert először át kell törni a falat, és utána már lehet építkezni.

Szerző: Jónás József

Fotó: Pásztor Csaba, Józsa Tamás

forrás: www.4cent.hu


Kapcsolat

Kontur Bt. / Pálinka divízió
Székhely:   1164 Bp. Simongát u. 43.Telephely: 1164 Bp. Vidámvásár u. 143.
(+36 30) 932-9396 Szabó Ferenc Ignác / ügyvezető
(+36 70) 946-9600 Szabó Ferenc / telephelyvezető
(+36 30) 522-1099 Magyar László / alapító tulajdonos
Email: info@palinkafozes.com
Impresszum