Türelem kell a pálinkához!

2011. 09. 02., péntek

 

Habsburg György: „Ha van egy jó termékünk, akkor azért Európa is érdeklődni fog.“

Újabb sorozatot indítunk. A Pálinkavilág magazin archivumában válogattunk és ezúttal a Közérzet rovatban megjelent interjúkat közöljük. Habsburg György 2008 szeptemberében nyilatkozott a magazinnak.

- Milyen a pálinka Sóskúton?

- Hála Istennek nagyon finom pálinkák vannak a lakóhelyemen, Sóskúton. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amerre járok, mindenhol megajándékoznak valamivel; leggyakrabban finom házi pálinkával. Különösen azóta, hogy a Magyar Pálinka Lovagrend fővédnöke lettem. De most, hogy mondja, hazafelé mindig látok egy szeszfőzdét, de még ma sem tudom, hogy mit is készítenek ott. Ideje lesz bekopogtatnom.

- Miért épp Sóskútra esett a választásuk nyolc évvel ezelőtt?

- Budapesten laktam, de sohasem voltam nagyvárosi ember. Jobban érzem magam vidéken. Így, amikor megnősültem, közösen kerestünk egy, a fővároshoz közel lévő községet. Édesapám – tucatnyi más település mellett – Sóskúttól is díszpolgári címet kapott néhány évvel ezelőtt, s ennek köszönhetően a polgármesterrel is igen szoros lett a viszonyunk. Közel a repülőtér, kellemes a környezet, vagyis a döntés nem volt olyan nehéz.

- Sörös vagy boros?

- Jó kérdés… Attól függ. Leginkább attól, hogy milyen ételhez iszom. Nagyon szeretek főzni és jól tudom, hogy melyik ételhez milyen ital való. Mondjuk úgy, hogy ebédhez inkább sört, vacsorához inkább bort. De hozzá kell tennem, hogy nagyon ritkán iszom. Mindenhova autóval járok, és tisztes vezetőként betartom a szabályokat. Szoktam is erősen szenvedni, amikor elegáns vacsorák alkalmával kénytelen vagyok kihagyni a jobbnál jobb italokat. De valamit, valamiért.

- Ezek szerint jobban szeret vezetni, mint finom italokat kortyolni? Pedig, ne mondja, hogy nem telne saját sofőrre!

- Nagyon szeretek vezetni. Inkább a kormány, mint a pohár. Ez van.

- Emlékszik, hogy mikor gurult le először a tüzes magyar párlat a torkán?

- Nem emlékszem, hogy mikor ittam először pálinkát. Szerintem ezt nemhogy én, de más sem tudná megmondani. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem volt rám nagy hatással az ital. Szeretem azóta is. De, ahogy mondtam, leginkább ételek mellé fogyasztok erősebb-gyengébb italokat. Fontos, hogy az ízek harmóniában legyenek. Ínyenc vagyok.

- Ínyencként milyen pálinkákat szeret? És vajon a pálinka milyen ételhez illik, ha illik egyáltalán?

- Nehéz dolog erre válaszolni, hiszen csak szubjektíven lehet. Elsősorban étvágygerjesztő aperitifként gondolnak rá, de én gyakran szoktam digestivként, azaz étkezés utáni emésztéskönnyítőként is inni. Ebéd vagy vacsora közben viszont nem. Nekem nincsenek kimondott kedvenceim, de az édes mézes „pálinkákat“ például nagyon kedvelem. Vagy említhetném a körtét is, amit épp a zamatáért szeretek. De nincs egyetlen olyan pálinka, amelyet rendszeresen legurítok. Mikor milyet. Szerencsére nagy a választék. Egyszer Makón jártam például, ahol „hagymapálinkát“ kóstoltattak velem. Különleges élmény volt.

- Úgy tartják, hogy a pálinkát még a magyaroknak is fel kell fedezniük. Ha körbenézünk Európában vagy a világ távolabbi tájain, azt látjuk, hogy a nemzeti italokhoz erős és kiérlelt kulturális környezet, hagyomány és háttér párosul. Vajon Magyarországon a pálinka mikor érheti el ez a státuszát?

- Minden országnak fontos, hogy felfedezze és képviselje saját értékeit és hagyományait. Különösen, amióta tagjai vagyunk az Európai Uniónak. Az uniós tagsággal együtt meg kellett tanulnunk, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ha van egy jó termékünk, akkor aziránt egész Európában is érdeklődni fognak. Csak tudni kell, hogy miként lehet rá felhívni a figyelmet. A magyar pálinka hírneve szerencsére igen pozitív külföldön; nem beszélve arról, hogy a pálinkák minősége és sokszínűsége is egyedülálló. Ugyanakkor ahhoz, hogy ezt a már meglévő hírnevet tovább erősítsük, ahhoz az említett kulturális háttér és megfelelő prezentáció szükséges. Ebben nyújthat segítséget a  lovagrend és minden olyan szervezet, amely a pálinka sikeréért dolgozik. Olyan közösségek, ahol nem egymással versenyeznek, hanem összefognak a közös célért.

- Pesszimista magyarként meg kell kérdeznem: készen állunk-e arra, hogy ezt a fajta hátteret, ezt a fajta kultúraváltást megteremtsük?

- Ez egy hosszú út, kétségtelenül. Mint minden területen, itt is vannak kezdeti nehézségek. De kis lépésekkel is célt lehet érni, ha a jó irányba haladunk. Ahogy a jó minőségű pálinka előállításához is idő és tervezés szükséges, úgy ehhez is türelem kell. Időre van szükség, de jó úton járunk.

- Nemzeti szimbólumként a pálinka Magyarországnak is sokat hozhat.

- Hungarikum kell, hogy legyen. Egy brand. Egy védjegy, amely hírét viszi az országnak is.

- Uniós tagságunk segíthet ebben?

- Abban mindenképpen, hogy könnyebb és gördülékenyebb lehet a kapcsolatfelvétel a többi tagországgal és azok piacaival. De talán a legfontosabb az, hogy ha a pálinka megkapja ezt a brand-et, akkor az védettséget tud kapni és élvezni az unión belül. Ez pedig nagy előny.

- Védettség és brand ott, ahol a pálinkakultúra része a zugkifőzde és a pult alól árult, gyümölcsöt ritkán látott főzet? Érdekesnek hangzik…

- Erre csak azt tudom mondani, hogy mindig a legalitást támogattam; így van ez a pálinkafőzésben is. A realitás része persze, hogy zugkifőzdék vannak és lesznek. És halkan tegyük hozzá: olykor kifejezetten finom párlatokat állítanak elő. De azt gondolom, hogy Magyarországon sokkal nagyobb gondok vannak, mintsem a zugfőzdék.

- Régi magyar legenda, hogy az 1849-es aradi kivégzések idején, az azt elrendelő Haynau császári fővezér sörrel koccintott a vérengzés örömére. A hagyomány szerint a magyarok akkor megfogadták, hogy 150 évig nem koccintanak sörrel. Ön, mint a Habsburg család erős magyar kötődéssel bíró sarja, tartotta ezt a nemrég megszűnt hagyományt?

- Én is hallottam és tanultam, hogy van egy ilyen hagyomány, de érdemben nem foglalkoztam vele. Azt is most hallom először, hogy ez a moratórium már lejárt.

- Egyszer azt írták Önről, hogy bár jogtanult ember, hallgatott történelmet és politikatudományt, dolgozott uniós nagykövetként, négy éve pedig a Magyar Vöröskereszt elnöke, mégis behatárolhatatlan a foglalkozása, hiszen „főállásban mégis csak a Habsburg-család leszármazottja”. Beletörődött már abba, hogy mindenki elsősorban a családi kötelékével és nem az eredményeivel foglalkozik?

- A családnevem összefonódott Magyarországgal és egyúttal kötelez is. Kilencvenhat éves édesapám is aktívan dolgozik még a magyarokért. Kétségtelen, hogy Habsburgként különlegesebb az életem; számos helyre hívnak, a hétvégéink szinte mindig foglaltak. Megszoktam már, nekem ez a dolgom. A Vöröskereszttel hihetetlen sikereket értünk el, amelyekre nagyon büszke vagyok. A napokban voltam például a Balatonon egy elsősegélynyújtó versenyen, vagy a fogyatékos gyermekekkel foglalkozó táborunk megnyitóján. Ez az igazi Vöröskereszt, és én büszke vagyok rá, hogy a sikereinek részesei lehetek.

- Gondolom az igazi kikapcsolódását otthon, Sóskúton találja meg. De feltételezem itt sem kopott tréningruhában, a lábát a tornácról lelógatva kell elképzelni Habsburg Györgyöt.

- Nem is, mert nem sportolok, így tréningruhám sincsen. De komolyra fordítva a szót, Sóskúton valóban ki tudok kapcsolódni. Feleségem felépített egy lovasközpontot, ahol kicsi gyerekek és felnőttek is kipróbálhatják a lovaglást,valamint a sérült gyerekek is kipróbálhatják a lovaglást mint parasportot. Minden héten legalább százhúsz gyerek és felnőtt fordul meg nálunk, sokan Sóskútról jönnek.

Névjegy

Habsburg György (teljes nevén: Paul Georg Maria Joseph Dominikus von Habsburg-Lothringen) 1964. december 16.-án született, Sternbergben. Osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg. Édesapja Habsburg Ottó osztrák főherceg, IV. Károlynak, az utolsó magyar királynak, osztrák császárnak és cseh királynak fia. Édesanyja Regina szász-meiningeni hercegnő. Helene Jutta Clementine von Oldenburg hercegnőt vette feleségül, akitől három gyermeke született: Zsófia Mária Tatjána Mónika Erzsébet Katalin, Ildikó Mária Walburga és Károly-Konstantin Mihály István Mária. A legidősebb hét, a legkisebb négy éves. Habsburg György az ausztriai Innsbruck-i Egyetemen végzett jogi tanulmányokat, de hallgatója volt a müncheni és a madridi egyetemnek is. Több évig a németországi ZDF Televízióban dolgozott. 1992 óta él Magyarországon, állampolgársága is magyar.

Szerző: Szalay Tamás Lajos

Fotó: www.palinkalovagrend.hu

Forrás: www.4cent.hu


Jooble

Exkluzív üvegtermékek

 

 

Elektromos fűtőpatronok

 

 

Kapcsolat

Kontur Bt. / Pálinka divízió
Székhely:   1164 Bp. Simongát u. 43.Telephely: 1164 Bp. Vidámvásár u. 143.
Tel: (+36 30) 522-1099 / (+36 30) 932-9396
Email: info@palinkafozes.com
Impresszum