Lehet-e világcikk a pálinka? 2. rész
A pálinka a pálinka minőségéhez és hagyományaihoz zárkózzon fel.
- Ettől még lehet remek az egyszakaszos pálinka.
- Persze. Sőt, lehet, hogy valakinek egyébként jobban ízlik a tornyos technológiával készült pálinka, és az illatosabb párlatokat kedveli, még az is lehet, hogy tudnak testesebb pálinkát is főzni az erősítő-feltétes berendezésekkel, ám ez majdnem, hogy mindegy. Mert amit én mondok az teljesen független attól, hogy milyen pálinka főzhető az egyiken, és milyen a másikon, vagy éppen ugyan olyan. Hiszen a hungarikum, a pálinka – persze tudom, ez így nincs leírva egyik általam említett okmányban sem, legfeljebb egy-két eredet védett pálinka termékleírásában – amikor megkapta a védettséget, kisüsti volt. Ez pedig azért fontos, mert valamilyen módon meg kellene különböztetni a pálinkát a többi európai gyümölcspárlattól. Mondjuk az itthon snapsznak nevezett osztrák Obstbrandtól. Mert ha elkezdünk tornyos lepárlókon nagyon szofisztikált, illatos pálinkákat főzni, és hordjuk ki a Destillatára, aztán verjük a mellünket, hogy milyen sok érmet nyerünk, akkor baj van. Azért, mert a Destillata osztrák párlatverseny, az osztrák gyümölcspárlat főzési hagyományokon alapul, amik jobbára tornyosak, persze főznek két körös eljárással is, erre mi odamegyünk, és azt mondjuk, megpróbálunk minőségben felzárkózni az osztrákokhoz. Hát ne mondjuk! Ez butaság. A pálinka próbáljon meg felzárkózni a pálinka minőségéhez és hagyományaihoz. Vagyis ki kellene találnunk mi is az a pálinka, és ne zárkózzon fel a snapszhoz, hanem legyen teljesen más tőle. Éppen emiatt egyáltalán nem értettem azokat a reakciókat, amelyek azt a levelet követték, amit a KPOE titkára írt az egyesület tagjainak a gyulai verseny után, és abban elgondolkodónak tartotta, hogy a hazai párlatversenyeken az utóbbi időben mintha egyfajta ízlés érvényesülne, és jobbára tornyos lepárlással készült pálinkák nyernek.
- Ezt vették egyesek támadásnak - miközben a külvilág botrányt szimatolt - és ki is léptek az egyesületből. Jól tették?
- Szerintem a levélben semmiféle támadásról nem volt szó sem a versennyel, sem a zsűrivel, sem a rendezőkkel szemben. Így botrány sem lehetett. A levél egyik kiváltó oka nyilván a kisüsti kontra tornyos probléma volt, amit a titkár úr végre kitett az asztalra, a másik pedig az, hogy a verseny eredményhirdetése után több főzőmester kóstolgatta az érmes pálinkákat és néhányat közülük nem ismertek fel, nem tudták megállapítani milyen gyümölcsből készült. Persze ezzel lehet, hogy magukat minősítették, de ismerve a kóstolók szakmai tapasztalatát, ez kizárható. Tény, hogy ez történt. Az a levél erről a tényről szólt, amit lehet támadásnak venni, de fölösleges. Ezen el kell gondolkodni, és mindenki azt kezd vele, amit akar.
- Hivatalosan egy országos pálinkaversenyt lehet rendezni Magyarországon, legalábbis ami annak nevezhető. Van ennek értelme?
- Van, ha ez hangsúlyt is kap. De idén nem kapott. Aztán kellene egységes szakmai támogatás mögötte. Ez az alap. Ha pedig ez nincs, márpedig nincs, akkor a szervező részéről kell olyan kommunikáció, ami ezt elfedi. Ezek nélkül legalább annyit árt, mint használ. Az mégis csak tarthatatlan, hogy sokan bojkottálják az országos versenyt. Most úgy néz ki a helyzet, hogy iszonyú nagy vihart kezdünk kavarni vagy már kavarunk is egy közepes pohár vízben. A főzdék egymásnak esnek, nekimennek a levelet megíró titkár egyesületének, meg a versenyszervezőknek, meg a Pálinka Nemzeti Tanácsnak, hogy nem tesz semmit ez ügyben. Miközben az összes szereplő azzal van elfoglalva, hogy mit csinál rosszul a másik, a saját felelősségéről mindenki nagyvonalúan megfeledkezik, innentől kezdve ez jó nagy állóvíz, és a semmi, mint tudjuk, nem viszi előre a dolgokat.
- A pálinka az elmúlt tíz évben bebizonyította, hogy sikeres. Ám az előbb említettek is jelzik, nem gondoktól mentes. Mi a pálinka jelenlegi három legjellemzőbb problémája?
- Az első a túltermelés, és ehhez tartozóan az elmúlt két-három év eszetlen uniós támogatásai és ezek összes következménye. Az, hogy egy csomó pénzt elköltöttek értéknövelés címén kapacitásnövekedésre, szuper jó. Ám szerintem ennek alapvetően az volt a logikai és gazdasági háttere, hogy az EU arra adott pénzt Magyarországnak, illetve magyar vállalkozásoknak, hogy vásároljanak termékeket külföldön, jelesül Ausztriában és Németországban. Mert mi történt? Adott az EU 100 forintot, a magyar vállalkozók mellé tettek még százat és ezért a 200 forintért német és osztrák termékeket vásároltak. Sarkos a példa, nyilván az arányok egy kicsit eltérőek lehetnek, de nagyjából ez történt. Ész nélkül vásároltuk a Kothe, a Carl és a Müller berendezéseket, mert azok milyen nagyszerűek, de egyébként ezek közül a berendezések közül jó néhány csak csillog a főzdében, mert be sem üzemelték, tudniillik ebből a 200 forintból gyümölcsre már nem maradt pénz.
- Megint csak félve jegyzem meg, összesen 10 milliárd forintról van szó, a magyar vállalkozó 100 forintjának egy része hitel, amit meg egyszer vissza is kell fizetni.
- Így van. Ha ezt nézzük, az értékteremtés megvolt, csak nem Magyarországon. Mert a baj ott van, hogy oké megvettük a gépeket, élénkítettük az osztrák és német gazdaságot, de bánná fene, ha a többletpálinkát mi azonnal piacra is tudnánk helyezni és értékesíteni, mert akkor a bevételek hozzánk folynának be. De nem folynak. Mert ha be is üzemelték a gépeket, maradt is pénz gyümölcsre, a lefőzött készletet piac hiányában nem tudta értékesíteni a vállalkozó, így aztán haszon Magyarországra nem igen jutott. Mi maradt ezeknek a vállalkozásoknak? Az előremenekülés. Hiszen a hiteleket fizetni kell, az uniós pályázatok kemény feltételeket szabtak, többek között meghatározták, hogy évente milyen növekedést kell elérni. Vagyis a magyar cégek még több pénzt ölnek a vállalkozásba, gyümölcsöt vásárolnak, főznek, palackoznak, embereket foglalkoztatnak, csak éppen értékesíteni nem tudják a terméküket. Így aztán öntik az olcsó pálinkát a piacra, mindenki mindenkinek önköltség alatt készít saját márkás pálinkát. Ezzel az, amiről két éve beszélünk, hogy csődbe mennek azok a főzdék, akik piac nélkül vágtak bele az üzletbe, szép lassan valósággá válik. Ráadásul, mint mondtam, többen ugyan megkapták az engedélyeket, de ki sem nyitottak, vagy ha kinyitottak főztek ezer liter pálinkát, ami ott áll a tartályokban és fogalmuk nincs mit csináljanak vele.
- Így lett az egy majdnem két gond. Mi a második?
-A már említettekből következik. Az előremenekülésből: nem csak lenyomják az árakat, hanem őrült módon költenek a vendéglátásban és a kereskedelemben is piacvásárlásra. Éttermeknek, bároknak baromi sok szponzori pénzt fizetnek ki, ingyen adnak terméket, - egyébként ez utóbbi a gyakoribb – ráadásul rengeteget. Jellemző a balatoni példa. A főzdék idény előtt körbejárják a piacot, látják, hogy sokan benn vannak egy-egy helyen, erre bizományba ott hagyják a terméket, hogy majd augusztus végén kifizeti a vendéglős, meg még letesznek 2-3 karton ingyen pálinkát. A vendéglátóhely eladja az ingyen italt, aztán vagy értékesít a bizományosiból vagy nem, és vagy kifizeti vagy nem. Ezzel a főzdék tönkrevágják, és nem csak a pálinkapiacot, hanem a saját piacukat is, mert ezt többen csinálják, és ugyan tele van a Balaton part pálinkával, de csak az ingyen pálinkát értékesítik, így a fogalom nulla. Ugyanez zajlik a kiskereskedelemben. Jó, tudom, hivatalosan nincs polcpénz, de az új belépőtől négy terméke belistázására elkérnek ötmillió forintot, mondván ennyibe kerül két oldal hirdetés a saját újságban. Az meg kötelező, ha menni akarsz. Vagyis mégis csak van polcpénz. Aztán egy év után jön a termékfelülvizsgálat, a lánc azt mondja: nem fogy a pálinka, uram, önnek is jobb, nekünk is, ha elmegy. Tehát két fényképért az akciós újságban fizetett a főzde ötmillió forintot.
Szerző: Jónás József
Forrás: www.4cent.hu
