Gyulai Pálinka Manufaktúra: 280 éves múlt
Jövőre lesz 280 éve, hogy Báró Harruckern János Gyulán megalapította az első pálinkafőzdét. A hagyomány tisztelete fontos. Értéket őrizni talán még fontosabb. Értéket teremteni kétségkívül merész vállalkozás - manapság különösen az. A Gyulai Pálinka Manufaktúra mindezt felvállalta. A következőkben arról olvashatnak, miért éppen báró Harruckern János a manufaktúra névadója, de arról is mit jelent ma a közel 300 éves múlt és hagyomány.
A Gyulai Pálinka Manufaktúra teljes cégneve: Báró Harruckern Gyulai Pálinka Manufaktúra Kft. Nem véletlen a névválasztás. A 46 évesen osztrák kamarai tanácsosi címig, majd Magyarországon 65 éves korában bárói címig jutó férfi alapította Gyulán az első pálinkafőzdét. Nos, íme a báró élettörténete.
Harruckern János György 1664-ben született a felső-ausztriai Schenkenfeldenben, egy takács fiaként. Szülei papnak szánták, de ő a felsőbb iskolák elvégzése után a hivatali pályát választotta. Huszonöt éves volt, amikor 1689-ben az alsó-ausztriai számvevőségnél állt munkába. 1697-ben az aradi vár építéséhez rendelték, mint kamarai biztost. 1701-ig itt szolgált, s feltehetően ekkor alakult ki benne a Magyarország iránti szimpátia. A spanyol örökösödési háború alatt Savoyai Jenő alezredesi ranggal az élelmezési hivatal igazgatójává nevezte ki, majd 1708-ban Németalföldre helyezték át, ahol öt évig tartózkodott. Szolgálatainak elismeréseként 1710-ben elnyerte az udvari kamarai tanácsosi címet. Ezután került sor az 1716-18-as török hadjáratra, melynek idején a császári csapatok ellátásáról, mint főhadbiztos gondoskodott. Miután a megelőző években gyökeresen megreformálta a hadseregellátás nehézkes, elavult gyakorlatát, az új élelmezési rendszer a hadjárat alatt kitűnően bevált, és hatalmas összegeket takarított meg a kincstárnak. Az uralkodói elismerés nem maradt el. III. Károly 1718-ban "ab Harruckern" előnévvel római szent birodalmi lovagi címet és címerhasználati jogot adományozott neki. Ezen felbátorodva – a kor szokásainak megfelelően – Harruckern János 1719-ben jutalmat (renumerációt) kért az uralkodótól harminc éves személyes szolgálataiért. Felségfolyamodványában nem pénzt kért, hanem magyarországi földbirtokot Békés, Csongrád és Zaránd vármegyék területén: Gyula, Csaba, Öcsöd, Szentes, Szeghalom községekkel. Az igényelt települések és földek rendkívül elhanyagolt állapotban voltak, gyér lakossággal rendelkeztek. Az uralkodó méltányolta a kérést. Az érintett birtokok átadása 1720. október 25-én megtörtént, de a beiktatási szertartásra csak három évvel később került sor, amikor Harruckern János a magyar indigenátust (honosítást) is elnyerte.
Az új földesúr gyakorlati és üzleti érzékéből következett, hogy nagy eréllyel igyekezett a birtokába jutott óriási pusztaságot, műveletlen földeket értékükben minél előbb megnövelni. Az itt lévő települések ennek köszönhették felvirágzásukat. Ennek érdekében legfőbb célja a terület újranépesítése volt, a visszaszállingózó szökött, vagy telepített jobbágyokat jelentős kedvezményekben részesítette: állami adójukat megelőlegezve, földesúri szolgálmányaikat az első két-három évre teljesen elengedte, az egyházi tizedet megváltotta és örök időkre jobbágyainak ajándékozta. Fontos kedvezmény volt a vallásszabadság biztosítása is. A fejlődésnek további távlatot nyitott az, hogy Harruckern János György három országos vásár (tavaszi, őszi, nyári) tartására szóló engedélyt kapott III. Károlytól. A vásárok rendszeressé válása kedvezően hatott az iparos réteg kialakulására és fejlődésére is. A csizmadiák, takácsok, szűcsök céhekbe tömörültek, s a kedvezmények nyomán a lakosság lélekszáma folyamatosan növekedett.
1729. február 10-én, megkapta a magyar bárói rangot, és 1732 októberében beiktatták Békés megye főispáni tisztébe. Addigra már az övé volt majdnem az egész megye. Birtokainak kiváló gazdája volt. Humánus bánásmódjának hamar híre terjedt, így az emberek seregestül érkeztek uradalmaiba. Új falvakat alapított, fellendítette az ipart és a kereskedelmet. 1731-ben hozta létre az első pálinkafőzdét Gyulán, a mai Gyulavári területén. A földeket művelés alá vette, szőlőskerteket létesített, beindította az állattenyésztést. Harruckern János György 1742-ben bekövetkezett halála után Ferenc fia folytatta apja művét.
A pálinkafőzés majd’ 300 éves hagyományát pedig a Gyulai Pálinka Manufaktúra folytatja. Meg kell jegyezni: őrizve a múltat, de modern technológiát alkalmazva, mai csomagolásban, kiváló pálinkákat kínál a főzde. Többször írtunk már a manufaktúra fiatalos, lendületes, mondhatni újszerű csomagolásáról és a tavalyi designváltásról, ám ide kívánkozik az, amit az új csomagolásról a designpumpa.blog.hu írt róluk: „A közel 300 éves, gyulai pálinkafőző hagyományokat a Gyulai Pálinka Manufaktúra a tartalomhoz illő üvegben és persze pohárral építi tovább, amiben nagy segítséget kapott Berki Pétertől, a magyarCafé Design senior grafikus tervezőjétől. A Gyulai Pálinka új csomagolása már a The Dieline oldalán népszerűsíti a márkát, nem is érdemtelenül. A designváltás célja az érett, de fiatal fogyasztók elérése, meggyőzése volt, a csomagolásnak ugyanakkor a magyar védjegy mögött álló nemzeti hagyományokat is fel kellett mutatni. Így került a palackra a magyar agár, amely a hűség és nemesség szimbólumaként járul hozzá a brand értékeinek tudatosításához.” És ehhez még néhány mondat, mégpedig azok a sorok, amelyeket egy kommentelőnek válaszolt Berki Péter az új üvegről és címkéről kialakult polémia során: „Az üveggel kapcsolatban egy félreértést fontosnak gondolnék eloszlatni, szó sincs nyúlásról! Léteznek üveggyártó cégek, akik rengeteg üvegformát gyártanak, és több szempont figyelembevételével (nem csak design) esett erre a formára a választás, amit egyébként más hazai manufaktúrák is használnak. Volt már olyan munkánk, ahol feladatunk volt az üveg formatervezése, ami nagyon szép feladat, azonban azt látni kell, hogy borzasztó összetett és költséges folyamat, csak nagyon magas darabszámnál rentábilis. De talán ami a legfontosabb, kóstoljátok meg ha tehetitek ezeket a több szakmai díjjal kitüntetett pálinkákat, rendkívül különleges és finom párlatok!”
Szerző: Bádonyi Jutka
Forrás: www.4cent.hu
