A pálinka tudománya
Európa egyik legrangosabb nemzetközi italversenye a Destillata Best Spirits. Az idei megmérettetésen a Tokaj-Hegyaljai Likőr- és Pálinkamanufaktúra minden nevezett terméke díjazott lett. Pedig a cég közelmúltjában még az is kérdés volt, lehet-e új utakat találni a jelen gazdasági buktatói között. SZTANKAY ÁDÁM írása.
A szeszek európai derbijén a Nap-érlelte Szederpálinka ezüstöt nyert, a Guruló Feketeribizli Pálinka bronzérmet. A Glam Prémium holtversenyben hozta el a legjobb meggylikőr díját, gyümölcsös kategóriában pedig bronzérmet szerzett. A Berbence Bitter gourmet-likőr szintén másodmagával lett a legjobb a keserű-, valamint ezüstérmes az egyéb likőr kategóriában.
Az italokat készítő manufaktúra másfél esztendeje indult. A cégnek helyet adó „telephely” tulajdonosai, egyben a sikert hozó nedűk megálmodói alig öt éve még azon tűnődtek: nem kellene-e dobra verni az egészet? Akkor éppen nyűg volt a családnak. Csakhogy azzal tucatnyi ember is munkáját vesztette volna. Végül azt gondolták: a problémáktól úgy is meg lehet szabadulni, ha megoldják őket. Ami alighanem pusztán világlátás kérdése. A vámosújfalui birtok régebbi történetében akadtak epizódok, amelyeknek inkább az volt a tanulságuk: szakadékos szakaszok könnyebben lódítanak a mélység felé.
A Tokaj-Hegyaljai Likőr- és Pálinkamanufaktúra a Princz család egykori birtokán üzemel, ahol az 1860-as években még vízimalom volt. Alapítóinak utódai a vészkorszak hajnaláig tisztességgel űzték az ipart. Az akkori családfőt 1944-ben lőtték agyon a fővárosban.
Lánya és veje az ordas korszak elmúltával lágerből tért vissza Vámosújfaluba. Összegyűjtötték a környékbeliek által használatba vett bútoraikat, s belakták ismét a major kúriáját. A vízierős üzemből gőzerős malom lett, a baj csak annyi volt: az egypártivá alakuló ország új urai – mondjuk úgy – spóroltak a fával. Úgy meg nehezen jár fatüzelésű gőzgép. Próbálták megoldani a dolgot, abból egyéb gondok adódtak. Végül a Princz-leszármazottak az újabb diktatúra vegzálásai elől Amerikába emigráltak.
A vámosújfalui malom és gabonalerakat a kistérségben domináns Békeharcos Mgtsz. fennhatósága alatt működött tovább. A rendszerváltás környékén, a privatizációs időszakban ismét magánkézbe került, fő profilja szerint már a Borsodi Sörgyár malátaüzemének árpatárolójaként. Új gazdái a borvidéki sörüzletben is láttak fantáziát, ám a sörgyár bezárta malátagyárát.
2008-at írtak: a XXI. század első válságának kezdeteként jegyzik az évet a világgazdaságban.
A kúria, az egykori malomépület és az 1900-as években épült terménytárolók roggyanni kezdtek. Adta magát a kérdés: szabadulni tőlük vagy új irányt találni? Átnézve mindenféle lehetőséget, vonatkozó paragrafusok sokaságát, a tulajdonos család első körben pályázatok mellett döntött. Hiszen munkát adnak, kistelepülésen biztosítják a megélhetést, termékükre biztos a kereslet.
Sok kicsi sokra megy: ötvenmillió forintnyi támogatást nyertek el aprajával, majd felvettek mellé negyvenmillió hitelt. Megszépült a kúria, a régi malomépületet is kívül-belül felújították. Akkor már csak azt kellett eldönteni: ha megvan az irány, mi legyen a cél?
Borvidéken persze volt kisebb borászati vállalkozásuk is. Dönthettek volna úgy: azt próbálják bővíteni. Mégsem lendületből léptek tovább. Átgondolva a dolgot, úgy látták: középméretű borgazdaság – alapjuk arra lett volna elég – nem versenyezhet a környékbeli nagyokkal. A legerősebb magyar cégek mellett akad Tokajban amerikai, dél-koreai, francia, spanyol borászati vállalkozás is, amelyek mára ötvenmillió eurót fektettek a vidék bortermelésébe. Familiáris alapon lehetetlen versenyre kelni velük. Amúgy már csak azért sem, mert Tokajnak az aszú a fő profittermelője, amely azonban akár nyolc évig is érik ahhoz, hogy meghozza az árát. Márpedig egy vállalkozásnak addig is élnie kell.
Ahogy hányták-vetették a dolgot, folyvást italról beszélve, egyszer csak beugrott: magyar ember számára a pálinka sem éppen idegen nedű. Főzik azt persze Tokaj vidékén is, ám márkajegyként még sincs a piacon. Így került aztán a malomépületbe a főzőüstök „Mercedeséből”, az eislingeni Ulrich Kothe jegyezte rézcsodából. A többi már „gyerekjáték”.
Figyelni, ügyelni a beszállított gyümölcsök minőségére, meg nyilván arra, hogy a cefre is rendben legyen: mester kell ehhez, akinek esze meg szíve is van a dologhoz.
A Tokaj-Hegyaljai Likőr- és Pálinkamanufaktúra pálinkamestere sok szakmát kipróbált, eredetileg tanító volt. Séra Zoltán OKJ-s képzés után talált igazi hivatásra, komoly tekintélyként jegyzik a pálinkatudományokban. Irányításával készül napi hét főzetből akár négyszáz liter pálinka is. Akad ebben persze bérmunka is: az engedékeny pálinkatörvénynek köszönhetően a saját márkás termékek mellett a környékbeliek számára is feldolgozzák a házaknál cefrézett gyümölcsöt.
Ami pedig a likőröket illeti: egyik ötlet hozta a másikat. Az ízesített, cukros szeszeknek nem volt mifelénk nagy becsülete. Miközben legjobbjaik között olyan nevek vannak a világpiacon, mint a Jägermeister vagy a Baileys.
A vámosújfalui manufaktúránál úgy gondolták: csak van fantázia a dologban.
A főzde felett acéltartályokban készülnek a nem kevésbé kortyolni való kuriózumok. Az ízek összeállításában agráregyetemi professzor is segít. Itt is gyümölcs adja a zamatot, nem más. Pálinkával, likőrrel világot hódítani – azért így sem egyszerű.
A Princz család hajdani kúriájában ma szépen berendezett pálinka- és likőrkóstoló várja a vizitálót. Vendéglátóik a nehézségeket sem titkolják. Igazi világmárka ma abból a minőségi italból lehet, amelyhez legalább százmilliós marketingköltség is társul. Saját zsebből erre nemigen futja. Miközben azért úgy is be lehetne futtatni a glóbuszon egy honi italterméket – pálinkát, likőrt –, hogy nem az államtól várnák a főzdék a segítséget. Összefogva, közös irányt keresve. Egy nyelvet beszélve.
Lehet még úgy is, de baj addig sincsen.
A Tokaj-Hegyaljai Likőr- és Pálinkamanufaktúra kóstolótermében tabló idézi a Princz család múltját. Rajta hajdani, büszke ősök portréi. Amerikai utódaik szíves viszonyban vannak a mai gazdálkodókkal. Jövőre ígérték látogatásukat. Koccintanak majd, s téma lesz biztos a tisztes ipar.
Forrás: www.168ora.hu
