Pálinkás jó napot!
Illusztráció: Barack fesztivál Boldogkőváralján - © Fotó: ÉKN
Elgondolható, mit éreznek a történelmi Szatmár és Bereg határon túl rekedt magyarjai… Ők is tudják már, a pálinka hungarikum, amelynek nyolc földrajzi eredetvédett fajtájából hármat – szatmári szilva, szabolcsi alma, újfehértói fürtös meggy – megyénk jegyez, így nekünk illendő néhány dolgot tudnunk róla: kizárólag Magyarországon termett gyümölcs használható fel pálinka készítéséhez. Ezekből is csak olyan, melyet hazánkban cefréztek, pároltak, érleltek és palackoztak, s minimum 37,5 százalék (sokak szerint szenteltvíz!) az alkoholfoka. Ha „kisüsti”, akkor legfeljebb ezer liter űrtartalmú, rezes lepárlóberendezésben, legalább kétszeri, szakaszos lepárlással állították elő. Érlelt a pálinka, ha legalább hat hónapig pihentették fahordóban.
Számos olyan szeszes italt is pálinkának neveznek a vásárlók, amelyek hivatalosan nem viselhetik ezt a nevet. Ilyen például a mézes pálinka, hogy a gyümölcsaromával tuningolt krumpliszeszről már ne is beszéljek. A jó pálinka tehát átlátszó és színtelen gyümölcspárlat, kivéve, ha aranysárgára érlelt vagy ágyas. Fogyasztani csak mértékkel, s ha jó, véletlenül sem behűtve, csak hűvösen, hogy élvezhessük gyümölcsösségét.
Hogy mindezt miért sorjáztam el? Képzeljék, tíz éve alakult a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend, amelynek tagjai fölesküdtek: őrzik, s viszik a lángot…
Forrás: www.mon.hu
