Gyümölcsből pálinka, zöldségből párlat
A Brill Pálinkaháznál a gyümölcsökön kívül hét zöldségből – spárgából, céklából, zellerből, sütőtökből, sárgarépából, paradicsomból és kápiapaprikából –, valamint az inkább a fűszernövények közé sorolható medvehagymából készítenek párlatokat, árulta el Nagy Attila. Az ügyvezető-tulajdonos tudomása szerint hazánkban elsők voltak e téren.
Ételek ízesítésére is
A gyümölcsökhöz képest a zöldségekben kevesebb a cukor. A bennük lévő keményítő bontható egyszerű cukorrá, ami aztán elérhetővé válik az élesztő számára az alkoholos erjedés során, de így is nagyon kevés a kihozataluk e növényeknek. Cserébe viszont igen intenzív aromavilággal rendelkeznek a zöldségpárlatok, ezáltal szinte elbűvölik a fogyasztót, mondta a szakember.
A zöldségpárlatokat főként koktélokhoz használják, de a különleges zamatuknak köszönhetően akár ételek is „fűszerezhetők” velük, az előételtől a desszertig. Mivel nagyon koncentrált termékről van szó, a séfek általában pipettával, cseppenként adagolják.
A témában a közelmúltban készített szakdolgozatot Koplányi Bence a Szent István Egyetem Élelmiszertudományi Karának Sör- és Szeszipari Tanszékén, Kun Szilárd egyetemi docens szakmai támogatásával. Az írás kiemeli, hogy a 20. század második felében a mostaninál lényegesen alacsonyabb színvonalú volt a pálinkakultúra Magyarországon: a minőségnél fontosabb volt, hogy a termék „ütős” legyen. A tömény szeszesitalok között ezért nem tudta felvenni a versenyt a whiskykkel, konyakokkal, likőrökkel. A rendszerváltással fordulóponthoz érkezett el e hungarikum története. Majd 2004-ben az Európai Unió elfogadta, hogy a pálinka elnevezés kizárólag a Magyarországon készült gyümölcspárlatokra, valamint négy osztrák tartomány kajszipárlataira használható. Napjainkra a pálinka reneszánszát éli, és a fogyasztók igényei is megváltoztak.
A zöldségpárlatok pedig igazi különlegességek, az ínyencek például az ízesíteni kívánt vegyes zöldségsalátára spriccelik, hogy az aromaanyagai átkerüljenek a friss zöldségekre.
Savas közegben
Párlatok készítésénél fontos, hogy egészséges, legalább 85-90%-ban érett legyen az alapanyag, hogy a lehető legtöbb cukrot tartalmazza. A penészes, rothadt, földes, homokkal szennyezett, sérült részeket ki kell válogatni. A felületre tapadt szennyeződéseket, növényvédőszer-maradványokat mosással távolítják el, és ezzel a káros mikroorganizmusok mennyiségét is csökkentik. Az aprítás késes vagy kalapácsos darálóval végezhető, célja a felületnövelés, a szövetek feltárása és a lényerés.
Az élesztő megfelelő szaporodásához és a későbbi erjesztéshez 3,2-3,5 közötti pH-érték kell. A savas közeg elősegíti a tejsav, vajsav és a talajbaktériumok elleni védelmet. Az irányított erjesztés egyik fontos kritériuma a megfelelő fajélesztő-kultúra kiválasztása. Az élesztők működését gátolhatja a nagy cukortartalom, mivel a cukor megköti az élesztők számára elengedhetetlen vizet. Körülbelül 30%-os cukortartalomnál az élesztő kiszárad, az ilyen tömény cefrét hígítani kell.
Az erjedés három szakaszból áll: az elő-, fő- és utóerjedésből. Az előerjedés során az élesztő szaporodik, még lassú a cukorbontás és az erjesztés, enyhe buborékolás figyelhető meg, és a cefre hőmérséklete folyamatosan növekszik. A főerjedés, vagy más néven zajos erjedés során az élesztők intenzíven veszik fel a cukrot és etanol képződik. Az oxigén elfogy a környezetből, fokozódik a szén-dioxid-termelés, emiatt habzik a cefre, a hőmérséklet és a térfogat egyaránt növekszik. Ez a folyamat néhány napig tart, a cefre folyamatos mozgásban van és a törkölyt a felszínre hozza a szén-dioxid, így képződik az edény tetején a bunda. Az utóerjedés során a hőmérséklet és a térfogat is csökken, a szén-dioxid-termelés mérséklődik.
Gőzből folyadék
A lepárlandó anyagot hőközléssel gőzállapotba viszik, majd hűtéssel cseppfolyósítják. Az alkohol és a víz azeotrópos, minimum forráspontú elegyet alkot, aminek következtében lepárlás során a gőz és a folyadék koncentrációja állandóan változik. Az etanol forráspontja 78,3 °C, a vízé 100 °C nor-
mál légköri nyomáson. Lepárláskor először az alacsonyabb forráspontú anyagok mennek át a gőz fázisba, te-hát az alkohol-víz elegy esetében az alkohol.
Koplányi Bence a kísérlet során sárgarépát, céklát és almát használt, és kétféle enzimet alkalmazott.
Legtöbbször gyümölcslevek és gyümölcscefrék pektintartalmának lebontására használják. A Rapidase PAC folyékony, pektináztartalmú enzimkoktél, hatása egyebek közt az Aspergillus niger és a Trichoderma longibrachiatum gombáktól származik.
Cékla, sárgarépa, alma
Koplányi Bence a munkája során a cefrézésnél az almát és a répát 50:50, illetve 70:30 arányban használta, a céklát és a maradék répát önmagában cefrézte. A kevert cefréket és a cékla egyik felét az élesztőn kívül tejsavbaktériummal is beoltotta, hogy kiderüljön, a keletkező tejsavtól lesz-e érezhető aromaanyag-többlete a párlatnak. A kierjedt cefréket a Sör- és Szeszipari Tanszék tanüzemében párolta le, erősítőfeltétes lepárlóberen-dezésen.
A hét különböző cefrének kétnaponta vizsgálta a kémhatását, refrakcióját és az erjedés folyamán legalább kétszer a titrálható sav-, alkohol-, redukálócukor- és illósavtartalmát, valamint HPLC segítségével megnézte, hogyan változott a szénhidrát-, valamint a szervessav-koncentráció az erjedés során. A kész párlatoknak pedig az alkoholtartalmát, pH-ját, észter-, illósavtartalmát, aromaprofilját vizsgálta, valamint érzékszervi bírálatot is végeztek.
Érzékszervi bírálat
A cefrék és párlatok vizsgálati eredményeiből kiderült, hogy a cefrézés zavartalanul, egyenletesen zajlott le. Ezt mutatták a refrakcióértékek, a redukálócukor-tartalom változásai és a szénhidráttartalom csökkenése.
A tejsavbaktériummal beoltott cefrék titrálható savtartalma magasabb volt, mint az élesztő használatakor. Az erjesztés végén az oxidációnak, illetve valószínűleg az ecetsavbaktériumoknak köszönhetően az ecetsav egyenértékben megadott illósavtartalom több helyen átlépte a 0,5 g/l-es határt.
A lepárlás után az elő-, közép- és utópárlatokat is vizsgálta Koplányi Bence. Az elválasztás jól sikerült, ugyanis az előpárlatok tartalmazták a legtöbb alkoholt, míg az utópárlatok alkoholfoka volt a legalacsonyabb.
A középpárlatokat megfelelő mértékben hígítva érzékszervi bírálatnak vetették alá. A bírálat során a legtöbb pontot a kizárólag sárgarépából, élesztős beoltással készült középpárlat kapta. A répa és alma együttesének minőségét az alapanyag-arányoktól és az oltóanyagoktól függetlenül hasonlónak vélték a bírálók.
Tisztán a legjobb
A vizsgálatokból kiderült, hogy a zöldségek cefrézése hasonló feladat, mint a gyümölcsöké, de kisebb nedvességtartalmuk miatt nehezebb volt az édes cefrék kezelése. A cefre erjesztése és lepárlása során nem különbözött a hagyományos pálinkakészítéstől.
A cefrék keverési aránya fontos tényező volt, mert a sárgarépa már felesben hozzáadva is elnyomta az alma ízét. A céklapárlatokról jellemzően a földes ízt állapították meg a bírálók, ami párlat szempontjából nem előnyös. A tejsavbaktériumos kezelés szignifikáns különbséget nem okozott a párlatok érzékszervi tulajdonságaiban.
Nagy Z. Róbert/ Forrás: Koplányi Bence Zöldségpárlatok fejlesztési lehetőségei című szakdolgozata
Forrás: www.magyarmezogazdasag.hu
Eseménynaptár
Pálinkafőzés webshop
