Milliót érő pálinka gyűjtemény
Szép élete van: pálinkával él együtt. Szó szerint. Több mint ezerrel.
Katonás rend uralkodik Dobos János szobájában: a polcain egymás mellett sorakoznak a bontatlan párlatos üvegek.
– A legkisebb kétcentes pálinkától a literes fekete cseresznyéig itt minden megtalálható – mutatja büszkén. – Ezeregyszáznyolcvanegy darabos most a gyűjteményem.
A fiatalember különleges hóbortja nyolc évvel ezelőtt kezdődött. A nagymamája szekrényében meglátott egy címeres barackpálinkát. Ez lett gyűjteménye első darabja. Azóta pedig már tudatosan keresi a különlegesen palackozott párlatokat.
– Leginkább a boltokban találok újabb darabokat. De van olyan pálinka is, amit az interneten vettem, egy aukciós oldalon bukkantam rá. Folyamatosan figyelem a piacot, kutakodom. Megnézem a gyártók honlapját, hogy készült-e már új termék. Kapcsolatban vagyok velük, írok nekik levelet, érdeklődöm és szerencsére ők is szoktak segíteni egy-egy termékkel vagy prospektussal. Itt meg kell említenem Gerencsér Emilt, az egykori angyalföldi likőrgyár igazgatóját, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ő is gyűjti a párlatokat és rengeteg tanultam tőle.
A kereskedelemben dolgozó fiatalember még a szülői házban él. Szobájában a szekrények lassan megtelnek az üvegekkel. Az íróasztal alatt pedig a párlatokat rejtő dobozokkal. Mert bizony nem mindegyiknek jut hely a polcokon.
– Amíg csak a pici üvegeket gyűjtöttem a szüleim nagyon toleránsak voltak – folytatja. – Aztán később azért már szóvá tették, hogy lehetne egy határ. Ezt én is így gondoltam, mivel nagy üvegek közül csak az igazán különleges párlatokat veszem. Kedvencem például egy olyan cseresznyepálinka, amiben arany lapocskák úszkálnak. A legbüszkébb a debreceni állami gazdaság ágyaspálinkájára vagyok.
A különleges gyűjtemény láttán az embernek az is eszébe jut, hogy egy fiatalembernek vajon miből is telik minderre. János készségesen válaszolt a kényes kérdésünkre. Mint mondta, nagyon sok pénzt áldoz a hobbijára. Akadt már olyan hónap, amikor a fizetésének a felét is a gyűjteményének bővítésére költötte, mert amikor rábukkan valahol egy régen vágyott termékre, annak bizony nem tud ellenállni.
– A gyűjteményem értéke közel egymillió forint lehet, beszerzési áron. Mert amit mondjuk öt éve vettem, az ma már sokkal többet ér. Amire vágyom még, az a Kecskeméti barackpálinka az államosítás előtti időkből. Mert a legjobban azokat szeretem, amik a régi időkbe repítenek vissza. Igazi történelmi értékek.
Mint minden egyes darab János szekrényének polcain. Amikor arról kérdezzük a fiút, hogy vajon miért nem kóstolja meg az italokat, mosolyogva válaszolja: nem szereti a pálinkát. Több fajtát is megkóstolt már különféle fesztiválokon, de egyáltalán nem kedvelte meg a ízét. A párlatot csak abban a formában kedveli, ahogy ő készíti: az ágya mellett nagy dunsztos üvegekben pálinkában gyümölcs ázik. Dobos János féle házi likőrré érik nemsokára.
– Nem most csinálom először és őszintén mondom, igazán kellemes itóka lesz belőle. De visszatérve: a gyűjteményem darabjait nagy becsben tartom, olyan nem fordulhat elő, hogy akár egyet is felbontsak belőlük. Ezt a családom is tiszteletben tartja. Nagyon vigyázok az üvegekre. Kisebb balesetek sajnos előfordultak már, például amikor portörölgetés közben lejött egy évszám a palackról. Ami nagyon nagy baj, mert így az én szememben veszít az értékéből.
Az ilyen kis malőr azonban a kevésbé hozzáértő szemnek fel sem tűnik. János azonban nagyon ügyel a részletekre. Hiszen mint mondja, szereti a rendet és az áttekinthetőséget.
A jövőjével kapcsolatban János egy valamiben biztos: a gyűjtemény még bővülni fog és bárhogy is alakul az élete, mindig lesz egy külön szekrény a pálinkás üvegeknek.
Szerző: Sz. Látó Judit
Fotó: Vajda József
Forrás: www.4cent.hu
