Barabás Attila: „Kell a közösségi marketing!”
Egy interjú ami a pálinkáról szól, de annál sokkal többről is.
- Odáig megvan a történet, hogy egy nagy likőrgyár vezérigazgatójaként úgy gondolta, saját pálinkafőzdét létesítenek. Látjuk, érezzük, hogy ez hogyan sikerült Pannonhalmán, és látjuk milyen lett a Héderváry Pálinka Udvarház. De azt nem tudjuk, miért éppen ez a két település lett a kiválasztott?
- Tudatos folyamat eredménye. Pénzt, időt, energiát nem kímélve próbáltuk meg körvonalazni azt, hogy hol létesíthet cégcsoportunk olyan a főzdét, amely perspektivikus lehet. A településnek ehhez néhány közgazdasági szempontnak kellett megfelelnie, ám fontos volt az is: ne legyen messze Győrtől. Ez utóbbinak egyszerűen az az oka, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot. Tehát, az volt az igény, a főzdének otthont adó település Győrtől ne legyen 50 kilométernél távolabb. Nagyon fontos szempont volt az is, hogy gyümölcstermesztő központban legyen - Pannonhalma például a borvidék központja – illetve természeti értékekkel rendelkezzen, ugyanis eleve idegenforgalomban is gondolkodtunk. Mindemellett nagyon fontos volt az is, hogy a településnek legyenek kulturális értékei. Ezek mind kimondott szempontok voltak. Eszerint világítottuk át a szóba jöhető településeket, és végül Pannonhalma és Hédervár maradt fenn a rostán.
- Miért Pannonhalma készült el elsőként?
- Akkor még csak egy főzdéről volt szó. Az átvilágítás után döntenünk kellett abban, hogy melyiket valósítjuk meg. Azt kell mondjam, mindkettő egyformán tetszett és mindkettő mellett dönthettünk volna, de már akkor egyiket sem volt szívünk elengedni. Ezért úgy határoztunk, hogy Pannonhalmát egy feszítettebb ütemben, kimondottan gasztronómiai brandet létrehozó üzemként építenénk fel, míg Héderváron az épület adottságaiból adódóan egy erőteljesebb idegenforgalmi arculatot adnánk a létesítménynek.
- Ma már látjuk a végeredményt. A Pannonhalmi Pálinkárium megadta-e azt az örömérzetet, amelyet a megvásárlásakor beleláttak?
- Igen. Ez egyértelmű Sőt, azt is mondhatom, hogy Pannonhalma a várakozásokon felül teljesít. Pedig a trend nem ez. Ha nem bánja néhány számot említenék az elmúlt évből. Nos, Magyarországon 2010-ben az égetett szeszes italok szabadforgalomba bocsátása 82 százaléka volt a 2009-es évnek. Vagyis az égetett szesz értékesítése országosan18 százalékkal esett vissza, és ebben minden rövid ital benne van. Ez az állam számára azt jelentette, hogy az ezekből a termékekből származó jövedéki adóbevételük 7 százalékkal csökkent, noha 2010-ben kétszer is emelték a jövedéki adót. Ez roppant érdekes. Hiába emelték az adót, a bevétel nem nőtt, hanem csökkent, ugyanis a válság 2010-ben elérte ezt az iparágat - a két jövedéki adóemelés még jól arcul is vágta –és csökkent a fogyasztás. Az már jól látszik, hogy csupán egyetlen szegmens volt, ami növekedni tudott Magyarországon, az is csak értékében egy százalékkal. Sajnos nem a pálinka volt, hanem a vodka. A pálinka az értékesített mennyiség értékében az előző évhez képest 6 százalékot esett vissza.
- Ez azt jelenti, hogy megtorpant a pálinka piacon belüli évek óta tartó növekedése?
- Határozottan kijelenthető, hogy megállt. Egyedül a vendéglátásban tudott részarányt növelni, mégpedig a whisky ellenében. Nos, azért említettem ezeket az adatokat, mert ehhez képest a Pannonhalmi Pálinkárium 2010-ben növelte a bevételét az előző évihez képest, méghozzá 30 százalékkal. Azt gondolom, ilyen piaci körülmények között ez nagyon jó eredmény, és mondhatom: a hozzá fűzött reményeket teljes egészében beváltotta.
- E tekintetben, milyen számokkal lesz elégedett Hédervárral, úgy három év múlva?
- A hédervári üzemnek két arca van. Az egyik: az aszalóüzem. Itt mindenképpen szeretnénk évente 25-35 ezer kilogramm friss gyümölcsöt aszalni, ezt a tevékenységet majd szeretnénk kiegészíteni más – nem gyümölcs – aszaló tevékenységgel. A másik a pálinkafőzés. Azt gondolom, elégedettek leszünk, ha éves szinten 15 ezer hektoliterfok gyümölcspálinkát tudunk majd főzni. Nagy eredmény lenne. Bizony azon is gondolkodunk, hogy legalább ilyen vagy egy kicsivel nagyobb mennyiségű gabonapárlatot és egyéb párlatot szeretnénk a saját igényeinkre, vagyis a Győri Likőrgyár részére előállítani.
- Van egy harmadik arca is az üzemnek: a pálinkakóstolás. Az előző kérdést folytatva: milyen vendégszámmal lesznek elégedettek?
- Ezzel kapcsolatban nagyon nehéz adatokat mondani. Ez az üzletágunk nagyon dinamikusan fejlődik. Most azt tudom mondani, ha megelégszik ennyivel, hogy az idegenforgalomból származó bevételünk évről évre három-négyszeresére nő. Ráadásul Héderváron a hely adottságai miatt sokkal jobbak a lehetőségek, és már most, noha csak az elmúlt évben nyitottunk, komoly eredményeket értünk el. Illetve van egy másik számadatunk is. Most értékeltük ki a karácsonyi nem jövedéki engedélyes forgalmat, tehát cégek, vállalkozások ajándék célú vásárlásait, és ezen a területen is négyszeresére nőtt a forgalmunk. Ezek azok a területek, amelyekre megpróbálunk jobban összpontosítani.
- Tágítsuk kissé a kört! A pálinka tíz év óta tartó szárnyalása sok új területen fogadtatta el az italt, betört a vendéglátásban, a szállodaipar sem nélkülözheti ma már, nemzeti italunk megjelent a hipermarketek polcain, és hát tudjuk a hazai piac kis piac, a felvevőképesség véges. Ki kell lépni a hátáron túlra. Reális olyan ábrándot kergetni, hogy a pálinka, ha nem is világhírű, de belátható időn belül legalább Európában közismert lehet?
- E kérdésben egészen friss tapasztalataim vannak. A közelmúltban két alkalommal is jártam ital szakmai ügyben a környező országokban. Egy szlovák példát mondanék. Azt mondták, ők nagyon szeretik a román pálinkát. Mire én, az nem pálinka. Erre ők, de, hiszen ugyan úgy írják. Igen, a-val és c-vel mondtam én. Tehát még a szomszéd országban sincsenek tökéletesen tisztában a pálinkával, a pálinkában rejlő lehetőségtől pedig egyáltalán nincsenek hanyatt esve. És ez sajnos érvényes szinte egész Európára. Döbbenetes, hogy mennyire nem mutatnak igazi érdeklődést Nyugat-Európában sem a pálinka iránt. Persze udvariasak, igen, kellemes, finom, de csak ennyi. A Győri Likőrgyár sok környező országba exportál, ám az összmennyiség csupán 5 százaléka a pálinka. Magyarországon belül a pálinka lassan elér oda, ahová el kell érnie. Azt gondolom, pálinka ügyben úgy 90 százalék körül van a lehetőségek kihasználása itthon. Külföldön azonban teljesen más jellegű tevékenység kellene. Lehetne nemzeti marketinggel kilépni a határon túlra. Ezen a területen az egyes főzdéknek esélye sincs.
- Akkor mi lehet a kitörési pont? Közös marketing vagy belső szerkezetváltás?
- Is is. Nemzetközi piacokra állami, közösségi pénzeket kell áldozni. Ennek mindenképpen százmilliós nagyságrendűnek kell lennie. A svédek nem értik, mi az hogy pálinka. Az olaszok sem értik. Itt Európa középső sávjában, ideértve Franciaországot, Németországot, Svájcot is, valamilyen szinten lehet értékesíteni a pálinkát. Ahol pedig lehet, oda kőkemény marketinggel kell belépni, komoly összeget kell rá áldozni, és el kell hitetni azt a fílinget, amit a pálinka kínál és jelent. A pálinka alkalmas arra, hogy Magyarországról pozitív imázst hordozzon. Ezt ki lehetne vinni, ezt kellene kommunikálni. Azonban ebben a vonatkozásban gyakorlatilag nem történik semmi. Ha történne is valami - és ez a másik nagyon fontos dolog -, akkor jönne a következő probléma: nem tudnánk elég pálinkát adni.(Folytatjuk)
Szerző: Jónás József
Fotó: Pásztor Csaba
forrás: www.4cent.hu
