Jelképes, csodás varázslat
Itt őrizték a Szent Koronát, legalábbis a legenda szerint. Most a pálinka jó hírét.
Új sorozatot indított a 4cent. Ezúttal éttermekbe járunk. De jobb, ha azt is mondjuk: jártunk. Mindkettő pontos megfogalmazás. Mégpedig azért, mert a Pálinkavilág magazin éttermi tesztjeit közöljük hétről hétre, majd pedig újra ellátogatunk ezekre a helyekre és megnézzük, mi változott az elmúlt két-három évben. Ötödik állomásunk aSymbol. A cikk 2009-ben készült.
A közel 3000 négyzetméteres komplexum már a Kolosy tér sarkárol is jól látható, meleg fényeivel kelleti magát a Bécsi úton. Egyszerre három bejárat is belépésre csábít: az egyik a kávézóba, másik a sport pubba vezet, a középső nagy kapu pedig a ház mélyébe. Mint később megtudjuk, itt a bejárati boltív alatt állt az egyik régi tulajdonos, Hoffmann Lipót huszártiszt vadászatokon használt, zöldre festett lovasfogata még az 1880-as esztendőkben. Beljebb ennél némiképp izgalmasabb történelmi emlékekről is szó esett a ház múltja kapcsán. A hatalmas üvegtetővel befedett korábbi gazdasági udvaron, mára egy jól világított, hatalmas lounge és bár kapott helyet. Itt bújik meg a kert korábbi kútja, amiben elrejtve még a Szent Koronát is őrizték - a helyi legenda szerint. Állítólag volt a telken régi római szarkofág is, az viszont biztos, az egykori udvaron lévő oszlopos tornácrész, a tetőtérben a barokk fedélszék és az eredeti pincehelyiségek műemléki védelem alatt állnak. Mi most ez utóbbit nézzük meg közelebbről a mélybe ereszkedve.
Akárcsak a föld feletti részek, a lent található „220 éves pince étterem“ is több különálló helyiséget rejt magában. A lépcsősor alján balra a Tükör terem, jobbra rögtön egy látványkonyha hatalmas, meleget lehelő búboskemencével és mellette sorakozó gyönyörű, piros, kis lábasokkal és tepsikkel. Egy paprikákkal kiplafonozott folyosó után jutunk el a Fekete és a Festők Termébe, ahol első látásra kiderül, hogy a jó ízléssel megalkotott belsőtér designja nem törekszik a gasztronómiai élvezetek elé. Az itteni konyhát Jászai Tibor irányítja, akit korábbról ismerhetünk többek között a Gambrinus, Alabárdos és Apetito éttermekből. Azt mondja, az évszakonként frissülő kínálatukban igazi, jó magyar, sváb, zsidó és tót ételekkel találkozhatunk, leginkább olyan felfogásban és tálalásban, ahogyan azokat egykoron készítették errefelé Óbudán. Havonta egyszer borvacsorát is rendeznek, ahol egy-egy neves hazai borászt mutatnak be, és a prezentált borokhoz kifinomultan komponált fogásokat párosítanak.
Ugyan nem borvacsorára jöttünk, mégis Erdei Tünde, sommelier segítségével gyorsan harmóniát találunk a megrendelt ételek és a hozzájuk tervezett borok között. Indításul egy kellően hűvös 2007-es Gere Olaszrizlinget kapunk, amihez perceken belül érkezik a hideg, konfitált mangalica tarja meleg pecsenyelével. Az alapanyagul szolgáló állatot maga a tulajdonos, Sanyi bácsi hozza ellenőrzött gazdaságból, így csökkentve minimálisra az esélyét, hogy bóvlit eszik a vendég. A húsnak jót tenne még egy leheletnyi fokhagyma a jus viszont káprázatos alatta. Ehhez a lesütött malacfejet feldarabolják, sok fehér borral beforralják, majd szűrés után jeges vajdarabkákkal fényesre keverik. Nem túl emlékezetes, de helyben sütött kenyérrel tunkolgatjuk. Ízelítőül kétféle sóletet kapunk. Egyik egy most divatos, szaftos, másik egész éjjel a kemencében készülő tartalmas fogás. A pár falatnyi kóstolót egy csepp levendulaolajjal és elképesztően besűrített borral tálalják. Finom füstös ízek lebegnek benne, amihez jól kortyolható a barrikolt Chardonnay (Le Sommelier 2006). Izgatottan várjuk a levest, amit mint megtudjuk a család barátja, személyesen Ernő bácsi készít minden alkalommal. Piros fazékban érkező marhahúsleves ez, máj és maceszgombóccal. A leves is szép, de ez utóbbi gombóc életünk eddigi legjobbja. A tört maceszből és maceszlisztből libazsírral gyúrt, majd sóval, borssal, szerecsendióval és gyömbérrel ízesített golyókat húslevesben kifőzik, végül sós, friss gyömbérrel gazdagon ízesített hideg lében tartják. Ennek köszönhetően a lágy levesben a szerecsendió és a gyömbér pikáns párosa uralkodik, mégsem válik tolakodóvá. Bár leveshez ritkán szoktunk, de sommelier-nk biztatására kivételesen bort is iszunk hozzá (Úrráteszi Olaszrizling, Losonci 2006). Főételnek kakashere pörkölt, sült libacomb és burgonyakarikákra ültetett szarvas bélszín éérkezik, amihez Syraht (Takler 2007) és Barrique Cabernet Sauvignont (Vylyan 2006) kapunk. A három fogás közül a szarvas a legemlékezetesebb, főleg kellő elkészítés és a hozzá adott sűrű vörösbormártás miatt. A méretes adagok elfogyasztása okán egy desszertet kérünk hárman, ami könnyű, mandulás túrófánk citrusos vanília öntettel, frissen reszelt lime-mal illatosítva. Egyikünk édes Szamorodnit (Disznókő) kap hozzá, mi viszont elérkezettnek látjuk az időt, hogy megteszteljük a pálinkákat. A kimagaslóan széles kínálatból az Agárdi sárga muskotályra és körtére esett választásunk, ami köszönhetően a tökéletes szervírozásnak méltó koronája lett vacsoránknak.
Pálinkakínálat: Panyolai Elixír: vilmoskörte, Szatmári szilva, Szabolcsi alma, fürtösmeggy, feketecseresznye, kajszibarack, feketeribizli, pirosribizli, szamóca, bodza; Agárdi Prémium: birs, cigánymeggy, szilva, Tokaji sárga muskotály; Agárdi Miraculum: kajszibarack, szőlő, körte, Besztercei szilva; Rézangyal: ágyas vilmoskörte, kajszibarack, érlelt alma, ágyas málna, barrique szilva, barrique törköly;Rézangyal párlatok: mézes ágyas meggy, mézes szilva, mézes barack, mézes körte
A Pálinkavilág pontjai: hangulat: 4, pálinka kínálat és szervíz: 5,ételek: 4, borok: 4, szervíz: 3, ár-érték arány: 4
Szerző: Bakcsy Árpád
Forrás: www.4cent.hu
